Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 A filiszteusok pedig vevék az Isten ládáját és elvitték Ében-Ézerből Asdódba.
2 És megfogták a filiszteusok az Isten ládáját, és bevivén azt a Dágon templomába, Dágon mellé helyezték el.
3 És mikor az asdódbeliek másnap korán felkelének, íme Dágon leesett arccal a földre az Úr ládája előtt. És felvevék Dágont, és ismét helyreállíták.
4 Mikor pedig másnap korán reggel felkelének, íme Dágon [ismét] leesett arccal a földre az Úr ládája előtt; és Dágonnak feje és két kezefeje letörve a küszöbön valának, csak Dágon [dereka] maradt meg.
5 Annak okáért a Dágon papjai és mind azok, akik a Dágon templomába járnak, nem lépnek a Dágon küszöbére Asdódban mind e mai napig.
6 És az Úrnak keze az asdódbeliekre nehezedék, és pusztítja vala őket; és megveré őket fekélyekkel, Asdódot és határait.
7 Mikor azért látták az asdódbeliek, hogy így van a [dolog], mondának: Ne maradjon nálunk Izrael Istenének ládája, mert reánk nehezedett az ő keze, és Dágonra, a mi istenünkre.
8 Elküldének tehát, és összegyűjték a filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Mit csináljunk Izrael Istenének ládájával? Azok pedig felelének: Vigyék Gáthba az Izrael Istenének ládáját. És elvivék Izrael Istenének ládáját.
9 És történt azután, hogy elvitték, az Úrnak keze igen nagy rémületére lőn a városnak; és megveré a városnak lakosait kicsinytől fogva nagyig, és fekélyek támadának rajtuk.
10 Elküldék azért az Istennek ládáját Ekronba. És lőn, hogy amikor Ekronba jutott az Istennek ládája, felzúdulának az ekronbeliek, mondván: Reám hozták Izrael Istenének ládáját, hogy megöljön engem és az én népemet.
11 Annak okáért elküldének, és összegyűjték a filiszteusoknak minden fejedelmeit, és mondának: Küldjétek el Izrael Istenének ládáját, hogy térjen vissza helyére, és ne öljön meg engem és az én népemet. Mert halálos rémület volt az egész városban; igen súlyos volt ott Istennek keze.
12 És azok az emberek, akik nem haltak meg, fekélyekkel sújtattak [annyira], hogy a város jajkiáltása felhatott az égig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
A frigyláda elragadtatása és Ikábód: amikor a külső vallásosság nem pótolja az engedelmességet. Az 1Sámuel 4-ben Izráel vereséget szenved a filiszteusoktól, majd ahelyett, hogy bűnbánattal
Isten hívja Sámuelt éjjel: amikor az ÚR szava ritka, a hűség prófétát formál. Az 1Sámuel 3-ban azt látjuk, hogy amikor „ritka volt az ÚR beszéde”,
Anna hálaéneke, Sámuel szolgálata és Éli házának ítélete: Isten a szívet méri. Az 1Sámuel 2-ben Anna hálaéneke feltárja Isten szentségét és szuverén igazságát: Ő az,