Neh 5:1 – 5:19

Nehémiás a szegények sérelmeit orvosolja

  1 Lőn pedig nagy kiáltása a népnek és feleségeiknek az ő atyjukfiai, a zsidók ellen.
  2 Valának, akik ezt mondják vala: Fiainkkal és leányainkkal együtt sokadmagunkkal vagyunk, nekünk gabona kell, hogy együnk és éljünk.
  3 És valának, akik ezt mondják vala: Mind mezeinket, mind szőlőinket, mind házainkat zálogba kell adogatnunk, nekünk gabona kell, mert éhezünk.
  4 Viszontag valának, akik ezt mondják vala: Kölcsön vettünk pénzt a király adójáért a mi mezeinkre és szőlőinkre;
  5 És íme, bár a mi testünk éppen olyan, mint a mi atyánkfiainak testük, s a mi fiaink olyanok, mint az ő fiaik, mi nekünk mégis rabság alá kell adnunk fiainkat és leányainkat, sőt vannak már rabszolga leányaink is, és nincs erőnk arra, [hogy őket megválthatnók], hisz mezeink és szőlőink másokéi már!
  6 Felette nagy haragra gerjedtem azért, mikor kiáltásukat s e dolgokat hallottam;
  7 És magamba [szállva], gondolkodtam erről, és megfeddém az elöljárókat és főembereket, ezt mondván nekik: Ti a ti atyátokfiaival szemben uzsoráskodtok! És szerzék ő ellenük nagy gyűlést;
  8 És mondám nekik: Mi megváltottuk a mi atyánkfiait, a zsidókat, akik a pogányoknak eladattak vala, a mi tehetségünk szerint; és ti is meg akarjátok venni a ti atyátokfiait, s ők nekünk adják el magukat?! És hallgatának és nem tudának felelni semmit.
  9 És mondék: Nem jó dolog ez, amit ti cselekesztek. Hát nem fogtok a mi Istenünk félelmében járni, hogy [valahára] ne gyalázzanak [már] minket a pogányok, a mi ellenségeink?
  10 Hiszen én, atyámfiai és legényeim is pénzt és gabonát kölcsönöztünk nekik; engedjük el, kérlek, e tartozást!
  11 Adjátok vissza, kérlek, nekik még ma az ő mezeiket, szőlőiket, olajkertjeiket és házaikat; ennek felette, a kölcsönadott pénznek, gabonának, bornak és olajnak századát [engedjétek el].
  12 És felelének: Visszaadjuk és tőlük nem veszünk semmit; úgy cselekszünk, amint te mondod. Ekkor egybehívám a papokat és megeskettetém őket, hogy e beszéd szerint fognak cselekedni.
  13 Ruhámat is megrázám és mondék: Éppen így rázzon ki az Isten minden embert az ő házából és vagyonából, és éppen így legyen kirázatott és üres, valaki meg nem teljesíti e beszédet. És monda az egész gyülekezet: Ámen. És dicsérék az Urat, és e beszéd szerint cselekedett a nép.
  
Nehémiás önzetlensége helytartói hivatalában

14 Sőt azon naptól fogva, melyen Júdának földére helytartójukul rendeltettem, Artaxerxész királynak huszadik esztendejétől fogva harminckettedik esztendejéig, azaz tizenkét esztendeig, sem én, sem az én atyámfiai a helytartónak járó kenyeret nem evénk.
  15 Holott az előbbi helytartók, akik én előttem valának, terhelék a népet és vevének tőlük kenyérért és borért negyven ezüst sikluson felül; sőt még legényeik is zsarnokoskodának a népen. De én nem cselekedém így az Isten félelme miatt.
  16 Sőt még e kőfalon is dolgoztam; mezőt sem szereztünk; s minden én legényeim egybegyűltenek ott a munkára.
  17 Annak felette a zsidók, továbbá a másfélszáz főember és akik jőnek vala mi hozzánk a körültünk lakó pogányok közül, az én asztalomnál [esznek] [vala].
  18 Amit minden napra készítenek vala: egy ökröt, hat kövér juhot, és madarakat is készítének nekem, minden tíz napra vala mindenféle bor bőségesen; és mindemellett sem kívántam be a helytartó kenyerét, mert nehéz vala a szolgálat ezen a népen.
  19 Emlékezzél meg rólam, én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem!