2Kir 11:1 – 11:21

Júda országa. Athália zsarnoksága. Joás királlyá lesz, Athália megöletik

  1 És Athália, Akházia anyja, mikor látta, hogy fia meghalt, felkelt és az egész királyi magot megölette.
  2 De Jóseba, Jórám király leánya, Akházia húga, fogá Joást, Akházia fiát, és ellopván őt a király fiai közül, akik megölettettek vala, [elrejté] az ő dajkájával együtt az ágyasházban; és elrejték őt Athália elől úgy, hogy ez nem ölettetett meg.
  3 És elrejtve vala [Joás] ő vele együtt az Úr házában hat esztendeig, és Athália uralkodott az országban.
  4 A hetedik esztendőben azonban elküldött Jójada, és magához hivatta a Káriánusok és a testőrök csapatainak vezéreit, és bevitte őket magával az Úr házába, és szövetséget kötött velük, és megesküdteté őket az Úr házában, és megmutatta nekik a király fiát.
  5 És megparancsolta nekik, mondván: Ezt kell cselekednetek: közületek a harmadrész, akik szombaton jőnek [őrségre], tartsa a király házának őrizetét;
  6 A harmadrésze legyen a Súr kapuban, és a harmadrésze a testőrök háta mögött való kapuban, és nagy szorgalmatossággal őrizzétek e házat, hogy senki reánk ne üthessen.
  7 Az a két rész pedig közületek, az egész, amely szombaton az [őrszolgálatból] kilép, vigyázzon az Úr házának megőrzésére a királyhoz [vezető részen].
  8 És vegyétek körül a királyt, mindenki kezében fegyverével, és aki a sorokba benyomul, ölettessék meg, és a király körül legyetek kijövetelekor és bemenetelekor.
  9 És a csapatok vezérei úgy cselekedtek, amint meghagyta volt nekik Jójada pap; és mindenik maga mellé vette az ő embereit, azokat, akik bementek szombaton az [őrségre], azokkal együtt, akiket felváltottak szombaton, és Jójada paphoz mentek.
  10 És a pap a csapatok vezéreinek azokat a kopjákat és pajzsokat adta oda, amelyek Dávid királyéi voltak és az Úr házában voltak.
  11 És a testőrök ott állottak a király körül, mindenik fegyverrel kezében, a ház jobb szárnyától a bal szárnyáig, az oltár és a szenthely felé.
  12 És kivezeté [Jójada] a király fiát, és fejébe tevé a koronát, és [kezébe] [adá] a bizonyságtételt, és királlyá tevék őt és felkenék; és kezeikkel tapsolván, kiáltának: Éljen a király!
  13 Mikor pedig Athália meghallotta a testőröknek és a községnek kiáltását, bement a néphez az Úr házába.
  14 És mikor szétnézett, íme a király ott állott az emelvényen, amint szokás, és a király előtt állottak a fejedelmek és a trombitások, és az egész föld népe ujjongott, és trombitáltak. Akkor megszaggatá Athália az ő ruháit, és kiáltván, monda: Összeesküvés! Összeesküvés!
  15 De parancsola Jójada pap a csapatok vezéreinek, a sereg hadnagyainak, és monda nekik: Vezessétek ki őt a sorok között, és ha valaki őt követné, öljétek meg fegyverrel. Mert azt mondta a pap: Ne ölettessék meg az Úr házában.
  16 És utat nyitottak neki, és ő arra az útra ment, amerre a lovakat vezetik be a király házába, és ott megölték.
  17 És kötést tőn Jójada az Úr, a király és a nép között, hogy ők az Úrnak népe lesznek; és [külön] a király és a nép között.
  18 És elment az egész föld népe a Baál templomába, és azt lerombolta, [és] oltárait és bálványait teljesen összetörte, és Matthánt, a Baál papját az oltárok előtt ölték meg. És a pap gondviselőket rendele az Úr házában.
  19 És maga mellé vévén a csapatok vezéreit, a Káriánusokat és a testőröket és az egész föld népét, elvivék a királyt az Úrnak házából, és menének a testőrök kapujának útján a király házához. És [Joás] üle [a király]ok székébe.
  20 És örvendezett mind az egész föld népe, és megnyugovék a város, miután megölték Atháliát fegyverrel a király háza mellett.
  21 Joás hét esztendős volt, mikor uralkodni kezdett.