Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek után Pál Athénből eltávozván, méne Korinthusba.
2 És mikor egy Akvila nevű, pontusi származású zsidóra talált, ki nem régen jött Itáliából, és feleségére Priscillára (mivelhogy Klaudius megparancsolta vala, hogy a zsidók mind távozzanak Rómából): hozzájuk csatlakozék.
3 És mivelhogy azonféle műves vala, náluk marada és dolgozik vala. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók valának.
4 Vetekedék pedig minden szombaton a zsinagógában, és igyekezék mind zsidókat, mind görögöket meggyőzni.
5 Mikor pedig megérkeztek Macedóniából Silás és Timótheus, szorongatá a lélek Pált, és bizonyságot tőn a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus.
6 Mikor pedig azok ellenszegülének és káromlásokat szólának, ruháit megrázva monda nekik: Véretek a fejetekre; én tiszta vagyok: mostantól fogva a pogányokhoz megyek.
7 És általmenvén onnét, méne egy Justus nevű, istenfélő ember házához, kinek háza szomszédos vala a zsinagógával.
8 Krispus pedig, a zsinagógának feje hűn az Úrban egész házanépével egybe; a korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala.
9 Monda pedig az Úr látás által éjszaka Pálnak: Ne félj, hanem szólj és ne hallgass:
10 Mert én veled vagyok és senki sem támad reád, hogy neked ártson; mert nekem sok népem van ebben a városban.
11 És ott lakozék egy esztendeig és hat hónapig, tanítva köztük az Isten igéjét.
12 Mikor pedig Gallió volt Akhája tiszttartója, reátámadának a zsidók egy akarattal Pálra, és vivék őt a törvényszék elébe,
13 Mondván: Ez a törvény ellen való istentiszteletre csábítja az embereket.
14 Mikor pedig Pál meg akará nyitni száját, monda Gallió a zsidóknak: Ha valóban valami bosszútételről, vagy gonosz cselekedetről volna szó, zsidók, igazság szerint meghallgatnálak benneteket:
15 De ha tanításról, nevekről és a ti törvényetekről van kérdés, ti magatok lássátok; mert én ezekben bíró nem akarok lenni.
16 És elűzé őket a törvényszék elől.
17 A görögök pedig mindnyájan Sosthenest, a zsinagógának fejét megragadván, verik vala a törvényszék előtt; de Gallió velük semmit sem gondola.
18 Pál pedig, miután még több napig ott marada, az atyafiaktól elbúcsúzván, Szíriába hajózék, és vele együtt Priscilla és Akvila, minekutána fejét megnyírta Kenkreában; mert fogadása vala.
19 Juta pedig Efézusba, és azokat ott hagyá; ő maga pedig bemenvén a zsinagógába, vetekedék a zsidókkal.
20 Mikor pedig azok kérék, hogy több ideig maradjon náluk, nem álla reá;
21 Hanem búcsút vőn tőlük, mondván: Mindenesetre Jeruzsálemben kell nekem a következő ünnepet töltenem; de ismét megjövök hozzátok, ha Isten akarja. És elhajózék Efézusból.
22 És miután Cézáreába érkezék, felmenvén [Jeruzsálembe] és köszöntvén a gyülekezetet, leméne Antiókhiába.
23 És miután [ott] bizonyos időt eltöltött, elméne, eljárván renddel Galácia tartományát és Frigiát, erősítve a tanítványokat mind.
24 Érkezék pedig Efézusba egy Apollós nevű zsidó, alekszandriai származású, ékesenszóló férfiú, ki az írásokban tudós vala.
25 Ez meg volt tanítva az Úrnak útára; és lélekben buzgó lévén, szólja és tanítja vala nagy szorgalmatosan az Úrra tartozó dolgokat, jóllehet csak a János keresztségét tudja vala.
26 És ez kezde nagy bátorsággal szólni a zsinagógában. Mikor pedig meghallgatta őt Akvila és Priscilla, maguk mellé vevék őt, és nyilvábban kifejtették előtte az Istennek útját.
27 Mikor pedig Akhájába akara átmenni, buzdítván [őt] az atyafiak, írának a tanítványoknak, hogy fogadják be őt. Ki mikor odajutott, sokat használa azoknak, kik hittek vala a kegyelem által:
28 Mert hatalmasan meggyőzi vala a zsidókat nyilvánosan, bebizonyítva az írásokból, hogy Jézus a Krisztus.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Válasszatok azért, atyámfiai, ti közületek hét férfiút, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Lélekkel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. Apcs 6:1 –
Nemde megmaradva neked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek. Apcs
És rájuk veték kezüket, és veték őket őrizet alá másnapig, mert már este vala. Apcs 4:1 – 4:37 Péter és János fogsága, vallástétele a főtanács