Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Járulának pedig Mózeshez az atyák fejei a Gileád fiainak nemzetségéből, aki Mákirnak, Manasse fiának fia vala, a József fiainak nemzetségéből, és szólának Mózes előtt és Izrael fiai atyáinak fejedelmei előtt.
2 És mondának: Az én uramnak megparancsolta az Úr, hogy sors által adja ezt a földet örökségül Izrael fiainak; de azt is megparancsolta az Úr az én Uramnak, hogy a mi atyánkfiának, Célofhádnak örökségét adja oda az ő leányainak.
3 És ha Izrael fiai közül valamely más törzs fiaihoz mennek feleségül: elszakasztatik az ő örökségük a mi atyáink örökségétől, és oda csatoltatik az annak a törzsnek örökségéhez, amelynél [feleségül] lesznek; a mi örökségünk pedig megkisebbedik.
4 És mikor Izrael fiainál a kürtzengés ünnepe lesz, az ő örökségük akkor is annak a törzsnek örökségéhez csatoltatik, amelynél [feleségül] lesznek. Ekképpen a mi atyáink törzseinek örökségéből vétetik el azok öröksége.
5 Parancsot ada azért Mózes Izrael fiainak az Úr rendelése szerint, mondván: A József fiainak törzse igazat szól.
6 Ez az, amit parancsolt az Úr a Célofhád leányai felől, mondván: Akihez jónak látják, ahhoz menjenek feleségül, de csak az ő atyjuk törzsének háznépéből valóhoz menjenek feleségül,
7 Hogy át ne szálljon Izrael fiainak öröksége egyik törzsről a másik törzsre; hanem Izrael fiai közül ki-ki ragaszkodjék az ő atyái törzsének örökségéhez.
8 És minden leányzó, aki örökséget kap Izrael fiainak törzsei közül, az ő atyja törzsebeli háznépből valóhoz menjen feleségül, hogy Izrael fiai közül ki-ki megtartsa az ő atyáinak örökségét.
9 És ne szálljon az örökség egyik törzsről a másik törzsre, hanem Izrael fiainak törzsei közül ki-ki ragaszkodjék az ő örökségéhez.
10 Amiképpen megparancsolta vala az Úr Mózesnek, akképpen cselekedtek vala a Célofhád leányai.
11 Mert Makhla, Thirca, Hogla, Milkha és Nóa, a Célofhád leányai, az ő nagybátyjuk fiaihoz mentek vala feleségül;
12 A József fiának, Manassé fiainak nemzetségéből valókhoz mentek vala feleségül; és lőn azoknak öröksége az ő atyjuk nemzetségének törzsénél.
13 Ezek a parancsolatok és végzések, amelyeket Mózes által parancsolt az Úr Izrael fiainak, Moáb mezőségén a Jordán mellett, Jérikhó ellenében.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és