Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek Dávidnak utolsó beszédei. Dávidnak, Isai fiának szózata, annak a férfiúnak szózata, aki igen felmagasztaltaték, Jákób Istenének felkentje és Izrael dalainak kedvence.
2 Az Úrnak lelke szólott énbennem, és az ő beszéde az én nyelvem által.
3 Izraelnek Istene szólott, Izraelnek kősziklája mondá nekem: Aki igazságosan uralkodik az emberek felett, aki Isten félelmével uralkodik:
4 Olyan az, mint a reggeli világosság, mikor a nap feljő, mint a felhőtlen reggel; napsugártól, esőtől [sarjadzik] a fű a földből.
5 Avagy nem ilyen-e az én házam Isten előtt? Mert örökkévaló szövetséget kötött velem, mindennel ellátva és állandót. Mert az én teljes üdvösségemet és minden kívánságomat nem sarjadoztatja-e?
6 De az istentelenek mindnyájan olyanok, mint a kitépett tövis, melyhez kézzel nem nyúlnak;
7 Hanem aki hozzá akar nyúlni is, fejszét és rudat vesz hozzá, hogy ugyanazon helyen tűzzel égettessék meg.
8 Ezek pedig a Dávid erős [vitézeinek] nevei: Joseb-Bassebet, a Tahkemonita, aki a testőrök vezére; ő dárdáját forgatván, egy ízben nyolcszázat sebesített meg.
9 Ő utána volt Eleázár, Dódónak fia, ki Ahóhi fia vala; ő egyike a három hősnek, akik Dáviddal valának, mikor a filiszteusok által kigúnyoltatának, összegyülekezvén ott a harcra, és az izraeliták megfutamodtak volt.
10 Ő megállván, vágta a filiszteusokat mindaddig, míg a keze elfáradt, és a keze a fegyverhez ragadt. És nagy szabadulást szerze az Úr azon a napon, a nép pedig visszatére ő utána, [de] csak a fosztogatásra.
11 Ő utána volt Samma, a Harárból való Agénak fia. És összegyűlének a filiszteusok egy seregbe ott, ahol egy darab szántóföld volt tele lencsével, a nép pedig elfutott a filiszteusok elől:
12 Akkor ő megálla annak a darab [földnek] közepén, és megoltalmazá azt, és megveré a filiszteusokat, és az Úr nagy szabadítást szerze.
13 A harminc vezér közül is hárman lementek, és elérkezének aratáskor Dávidhoz az Adullám barlangjába, mikor a filiszteusok táborban valának a Réfaim völgyében.
14 Dávid akkor a sziklavárban volt, a filiszteusok őrsége pedig Bethlehemnél.
15 [Vizet] kívánt vala pedig Dávid, és monda: Kicsoda hozna nekem vizet innom a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van?
16 Akkor a három vitéz keresztül tört a filiszteusok táborán, és merítének vizet a bethlehemi kútból, mely a kapu előtt van, és elhozván, vivék Dávidnak. Ő azonban nem akará meginni, hanem kiönté azt az Úrnak.
17 És monda: Távol legyen tőlem, Uram, hogy én ezt műveljem: avagy azoknak az embereknek vérét [igyam-e meg], kik életüket [halálra] adva mentek el a [vízért]? És nem akará azt meginni. Ezt művelte a három hős.
18 Továbbá Abisai, Joábnak atyjafia, Sérujának fia, aki e háromnak feje volt, aki háromszáz ellen felemelvén dárdáját, megölé azokat; és neki nagy híre vala a három között.
19 A három között bizonyára híres volt és azoknak vezére vala, mindazáltal ama hárommal nem ért fel.
20 Benája is, Jójadának fia, vitéz ember, nagytehetségű, aki Kabséelből való vala; ez ölé meg a moábitáknak két fővitézét. Ugyanő elmenvén, az oroszlánt is megölé a veremben, télen.
21 Ugyanő ölt meg egy Egyiptomból való tekintélyes embert. Az egyiptomi kezében dárda vala, és ő [csak egy] pálcával méne reá; és kivevé az egyiptomi kezéből a dárdát, és megölé őt a maga dárdájával.
22 Ezeket cselekedé Benája, Jójadának fia, és neki is jó híre vala a három erős vitéz között.
23 Híres volt ő a harminc között, mindazáltal ama hárommal nem ért fel. És elöljáróvá tevé őt Dávid a tanácsosok között.
24 Asáel is, Joáb atyjafia, e harminc közül való, [kik ezek]: Elkhanán, a bethlehemi Dódónak fia.
25 Haród [városbeli] Samma; [azon] Haródból [való] Elika.
26 Héles, Páltiból való; Híra, a Thékoából való Ikkes fia.
27 Abiézer, Anathóthból; Mébunnai, Husátból való.
28 Sálmon, Ahóhitból való; Maharai, Nétofátból.
29 Héleb, Bahanának fia, Nétofátból való; Ittai, Ribainak fia, Gibeából való, mely Benjámin fiaié.
30 Benája, Pirathonból való; Hiddai, a patak mellett való gáhasbeli.
31 Abiálbon, Árbátból való; Azmávet, Bárhumból való.
32 Eljáhba, Sahalbomból való; Jásen fia, Jonathán.
33 Samma, Harárból való; Ahiám, Arárból való Sarárnak fia.
34 Elifélet, Ahásbainak fia, Maakátból való; Eliám, gilóbeli Akhitófelnek fia.
35 Hesrai, Kármelből való; Paharai, Arbiból való.
36 Jigeál, sobabeli Nátánnak fia; Báni, Gádból való.
37 Sélek, ammonita; Naharai, Beerótból való, Joábnak, a Séruja fiának fegyverhordozója.
38 Ira, Jithriből való; Gáreb, Jithriből való.
39 Hitteus Uriás. Mindössze harmincheten.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és