Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Az ajtónállók rendje ez: A kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, aki az Asáf fiai közül való volt.
2 A Meselémiás fiai közül elsőszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,
3 Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.
4 Obed-Edom fiai közül: Semája elsőszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,
5 Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolcadik, mert az Isten megáldotta vala őt.
6 Az ő fiának, Semájának is születtek fiai, akik családjukban uralkodtak, mert erős vitézek valának.
7 Semája fiai: Othni, Refáel, Obed, Elzabád, kinek testvérei igen erős férfiak valának, Elihu és Sémákiás.
8 Ezek mindnyájan Obed-Edom fiai közül valók; mind ő maguk, mind fiaik és testvéreik derék férfiak valának, erősek a szolgálatra; hatvanketten Obed-Edomtól valók.
9 Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolcan erős férfiak valának.
10 Hósának is, a Mérári fiai közül, valának fiai, kik között Simri volt a fő, nem mintha elsőszülött volna, hanem mivel az ő atyja őt akará választani főnek;
11 Hilkiás a második, Tebáliás a harmadik, Zekária negyedik; mindnyájan a Hósa fiai és testvérei, tizenhárman.
12 Ezek között osztaték el az ajtónállás tiszte a főemberek által, hogy az ő atyjukfiaival együtt vigyáznának és szolgálnának az Úr házában.
13 És sorsot vetének kicsiny és nagy egyaránt az ő családjaik szerint mindenik kapura.
14 És esék a napkelet felé való [kapunak őrizete] sors szerint Selémiásra; Zekáriára pedig, az ő fiára, aki bölcs tanácsadó vala, mikor sorsot vetének, esék az északi [kapu] sors szerint.
15 Obed-Edomnak a déli [kapu]; az ő fiainak pedig a kincstartó ház.
16 Suppimnak és Hósának a napnyugatra való [kapu], a Salléketh kapuval együtt a felmenő töltésen, egyik őrizőhely szemben a másikkal.
17 Napkelet felé vala hat lévita; észak felé minden napra négy; délre is minden napra négy; a kincstartó háznál kettő-kettő.
18 A külső részen napnyugat felé: négy a felmenő töltésen, kettő a külső rész felé.
19 Ezek az ajtónállók csoportjai a kóriták és méráriták közül.
20 A léviták közül: Ahija volt az Isten háza kincsének, és az [Istennek] szentelt kincsnek [főgondviselője].
21 A Lahdán fiai, gersoniták fiai Lahdántól; a Lahdán családfői, Gersonita Jéhiéli.
22 Jéhiéli fiai: Zétám és Joel az ő testvére, akik az Úr háza kincseinek valának [gondviselői].
23 Az Amrám, Ishár, Hebron és Aziel nemzetségéből valók is.
24 Sébuel pedig Gersonnak, a Mózes fiának fia a kincs főgondviselője volt.
25 Az ő atyjafiai pedig, Eliézertől valók, [ezek]: Rehábiás az ő fia, kinek fia Jésáia, kinek fia Jórám, kinek fia Zikri, kinek fia Selómit.
26 Ez a Selómit és az ő testvérei valának [gondviselői] minden megszentelt kincsnek, amelyet Dávid király, a nemzetségek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a hadakozó nép fejedelmei szenteltek vala [Istennek],
27 Amelyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére,
28 És amit csak szentelt Sámuel próféta, és Saul, a Kis fia, és Abner, a Nér fia, és Joáb, a Séruja fia; és bárki szentelt is [valamit Istennek: mind] Selómitnak és az ő testvéreinek [gondviselése alatt volt].
29 Az isháriták közül Kenániás és az ő fiai Izrael külső dolgaival [bízattak meg], mint tiszttartók és bírák.
30 A hebroniták közül Hasábiás és testvérei igen erős férfiak, ezren és hétszázan valának, akik Izrael népe között, a Jordán vizén túl napenyészetre, gondviselők voltak az Úr minden dolgában és a király szolgálatában.
31 A hebroniták között Jerija vala a fő (a hebroniták nemzetségeik és családjaik szerint megkerestetének a Dávid királyságának negyvenedik esztendejében és találtak bátor férfiakat Gileád-Jaézerben).
32 És az ő atyjafiai, erős férfiak, kétezer-hétszázan valának, családfők; akiket Dávid király gondviselőkké tett a rubenitákon és gáditákon és Manasse félnemzetségén, mind az Istennek, mind a királynak minden dolgaiban.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze. Máté 22:1 – 22:46 Példázat a királyi mennyegzőről 1 És megszólalván Jézus, ismét
És monda nekik: Menjetek ebbe a faluba, amely előttetek van, és legott találtok egy megkötött szamarat és vele együtt az ő vemhét; oldjátok el és
Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz pénzben szerződtél-e meg velem? Máté 20:1 – 20:34 Példázat a