
Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok
Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok neked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek Izraelnek fiai, és akiknek földjét birtokba vették a Jordánon túl, napkelet felé, az Arnon pataktól fogva a Hermon hegyéig, és az egész mezőséget kelet felől:
2 Szíhon, az emoreusok királya, aki lakik vala Hesbonban, aki uralkodik vala Aróertől fogva, amely van az Arnon patak partján, és a patak közepétől és a Gileád felétől a Jabbok patakig, az Ammon fiainak határáig.
3 És a mezőségtől a Kinneróth tengerig napkelet felé, és a puszta tengeréig, a Sós-tengerig napkelet felé, a Béth-jesimóthi útig, és délfelé a Piszga hegyoldalainak aljáig.
4 És Ógnak, a Básán királyának tartománya, aki Refaim maradékai közül való, aki Astarotban és Edreiben lakozik vala.
5 És uralkodik vala Hermon hegyén, Szalkhában és az egész Básánban, a Gesurnak és Maakhátnak határáig, és a fél Gileádon, Szíhonnak, Hesbon királyának határáig.
6 Mózes, az Úrnak szolgája és Izraelnek fiai verték le őket, és oda adta azt [a földet] Mózes, az Úrnak szolgája örökségül a Rúben és Gád [nemzetségeknek] és a Manassé nemzetség felének.
7 Ezek pedig ama földnek királyai, akiket levertek vala Józsué és az Izraelnek fiai a Jordán másik oldalán napnyugat felé, Baál-Gádtól fogva, amely van a Libanon völgyében, egészen a kopasz hegyig, amely Szeír felé emelkedik. És oda adá azt Józsué örökségül az Izrael nemzetségeinek, az ő osztályrészeik szerint:
8 A hegységben és a síkságon, a mezőségen és a hegyoldalakon, a pusztán és a déli vidéken, a khitteus, emoreus, kananeus, perizeus, khivveus és jebuzeusok [földjét].
9 Jérikhónak királya egy; Ainak, amely oldalra vala Béthel felé, királya egy;
10 Jeruzsálemnek királya egy, Hebronnak királya egy;
11 Jármutnak királya egy, Lákisnak királya egy;
12 Eglonnak királya egy, Gézernek királya egy;
13 Debirnek királya egy, Gédernek királya egy;
14 Hormáhnak királya egy, Aradnak királya egy;
15 Libnának királya egy; Adullámnak királya egy;
16 Makkedának királya egy, Béthelnek királya egy;
17 Tappuáhnak királya egy, Héfernek királya egy;
18 Afeknek királya egy, Lassáronnak királya egy;
19 Mádonnak királya egy, Hásornak királya egy;
20 Simron Meronnak királya egy, Aksáfnak királya egy;
21 Taanáknak királya egy, Megiddónak királya egy;
22 Kedesnek királya egy, a Kármelen levő Jokneámnak királya egy;
23 A Dór magaslatán levő Dórnak királya egy, a Gilgál népeinek királya egy;
24 Tircának királya egy; összesen harmincegy király.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Mind azt a parancsolatot, amelyet én e mai napon parancsolok neked, tartsátok meg és teljesítsétek, hogy élhessetek és megsokasodhassatok, bemehessetek és bírhassátok a földet, amely

Mert az Úrnak, a te Istenednek szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül

Hogy féljed az Urat, a te Istenedet, és megtartsad minden ő rendelését és parancsolatát, amelyeket én parancsolok neked: te és a te fiad, és a