2Krón 29:1 – 29:36

Ezékiás helyre állítja az Isten tiszteletét

  1 Ezékiás huszonöt esztendős korában kezdett uralkodni, és uralkodék huszonkilenc esztendeig Jeruzsálemben; az ő anyjának neve vala Abija, a Zakariás leánya.
  2 És kedves dolgot cselekedék az Úr előtt, mind aszerint, amint Dávid, az ő atyja is cselekedett vala.
  3 És az ő királyságának első esztendejében, az első hónapban kinyitá az Úr házának ajtajait, és azokat megújíttatá.
  4 És egybehivatá a papokat és a lévitákat, és összegyűjté őket a napkelet felől való utcában;
  5 És monda nekik: Hallgassatok meg engem léviták! Most szenteljétek meg magatokat, az Úrnak, atyáitok Istenének házát is szenteljétek meg, és hordjatok ki minden tisztátalanságot a szent helyről;
  6 Mert vétkeztek a mi atyáink, és az Úr előtt, a mi Istenünk előtt gonoszul cselekedének, és elhagyták őt, az Úr sátorától elfordították arcukat, hátat fordítván annak.
  7 A tornác ajtajait is bezárták, a szövétnekeket eloltották, és füstölőszert nem füstölögtettek és égőáldozatot nem áldoztak az Izrael Istenének a szent helyen.
  8 És ezért volt az Úrnak haragja Júdán és Jeruzsálemen, és adta volt őket rabságra és pusztulásra és kigúnyoltatásra, amint ti magatok is látjátok.
  9 És íme a mi atyáink fegyver által hullottak el, fiaink, leányaink és feleségeink fogságba vitettek e dolog miatt.
  10 Most [azért] elvégeztem magamban, hogy az Úrral, Izrael Istenével szövetséget szerzek, hogy haragját tőlünk elfordítsa.
  11 Fiaim, most ne tévelyegjetek; mert az Úr választott titeket, hogy őelőtte állván, neki szolgáljatok; hogy szolgái legyetek neki és jó illatot szerezzetek.
  12 Felkelének azért a léviták: Máhát az Amásai fia, Jóel az Azárja fia, akik kéhátiták valának; a Mérári fiai közül pedig Kis az Abdi fia, és Azária a Jéhalélel fia, és a gersoniták közül Joah a Zimma fia, és Éden a Joah fia;
  13 Az Elisáfán fiai közül Simri és Jéhiel; az Asáf fiai közül Zakariás és Mattánia;
  14 A Hemán fiai közül Jéhiel és Simei; a Jédutun fiai közül Semája és Uzziel.
  15 Összegyűjték az ő atyjukfiait, és megszentelék magukat, és bemenének a király parancsolatából az Úrnak beszédei szerint, az Úr házának megtisztítására.
  16 És bemenének a papok az Úr házának belső részébe, hogy azt megtisztítsák; kihordának [belőle] minden tisztátalanságot, amelyet az Úr templomában találának, az Úr házának pitvarába; és a léviták felszedék, hogy onnan kihordják a Kidron patakjába.
  17 Elkezdék pedig a megszentelést az első hónap első napján, és a hónap nyolcadik napján bemenének az Úr házának tornácába, és megszentelék az Úr házát nyolc napon át, úgy hogy az első hónap tizenhatodik napján végezték be.
  18 És akkor bemenének Ezékiás királyhoz, és mondának: Megtisztítottuk mindenestől az Úr házát, az égőáldozat oltárát is, minden hozzá tartozó edényekkel egybe, a szent asztalt is, minden szerszámaival;
  19 Minden egyéb eszközöket is, amelyeket Akház király az ő királysága alatt megszentségtelenített, mikor [Isten ellen] vétkezett vala, helyreállítottunk és megszenteltünk, és íme mind az Úr oltára előtt vannak.
  20 Reggel azért felkele Ezékiás király, és összegyűjté a város fejedelmeit, és felméne az Úr házába.
  21 És vivének fel hét tulkot és hét kost, hét bárányt és hét bakot bűnért való áldozatra az országért, a szent hajlékért és Júdáért, és megparancsolá az Áron fiainak, a papoknak, hogy megáldozzák az Úr oltárán.
  22 Megölék azért a tulkokat, és a papok azoknak vérüket vévén, elhinték az oltárra; hasonlatosképpen megölvén a kosokat, elhinték azoknak vérüket az oltárra; a bárányokat is megölvén, azoknak vérét az oltárra hinték.
  23 Azután előhozák a bűnért való bakokat a király és a gyülekezet elé, és kezüket rájuk tevék.
  24 Minekutána a papok azokat megölték, bűnért való áldozást végeztek a vérükkel az oltáron, az egész Izrael megtisztulására; mert az egész Izraelért parancsolta vala a király az égőáldozatot és a bűnért való áldozatot.
  25 És beállítá a lévitákat az Úr házába cimbalmokkal, lantokkal és citerákkal Dávidnak és Gádnak a király prófétájának, és Nátán prófétának parancsolata szerint; mert az Úrtól volt a parancs az ő prófétái által.
  26 Előállának azért a léviták a Dávid [zengő] szerszámaival; a papok is a trombitákkal.
  27 És megparancsolá Ezékiás, hogy egészen égőáldozatot áldozzanak az oltáron. És mikor megkezdődött az áldozás ugyanakkor megkezdődött az Úrnak éneke is és a trombiták [harsonája] Dávidnak az Izrael királyának szerszámaival.
  28 És az egész gyülekezet leborula, az énekesek énekelének, és a trombitások trombitálának mindaddig, míg az egészen égőáldozatnak vége lőn.
  29 És amikor elvégezték az áldozatokat, a király és mindnyájan a vele valók leborulván [arccal], imádkozának.
  30 És megparancsolá Ezékiás király és a fejedelmek a lévitáknak, hogy az Urat dicsérjék a Dávid és az Asáf próféta dicséreteivel; akik, mikor nagy örömmel dicsérték [az Urat], meghajoltak és leborulának.
  31 Azután szóla és monda Ezékiás: Most már felavattátok magatokat az Úrnak, azért jöjjetek, és hozzatok áldozatokat és dicsérő áldozatokat az Úr házában. És az egész gyülekezet hoza áldozatokat és dicsérő áldozatokat, és mindaz akit a szíve indított, egészen égőáldozatot.
  32 És az égőáldozatra való barmok száma, amelyeket a gyülekezet hozott vala, [ez volt]: hetven tulok, száz kos, kétszáz bárány. Mindezek egészen égőáldozatul valának az Úrnak.
  33 Azonkívül szenteltek az [Úrnak] hatszáz tulkot és háromezer juhot.
  34 De mivel a papok kevesen valának, és nem győzték az áldozatokat mind megnyúzni, ezért az ő atyjukfiai, a léviták segítségökre valának nekik mindaddig, míg azt a munkát elvégezék, és míg a többi papok magukat megszentelék; mert a léviták igazabb szívűek valának a maguk megszentelésében, mint a papok.
  35 Az egészen égőáldozat is igen sok volt a hálaáldozatok kövérivel és az egészen égőáldozatokhoz való italáldozatokkal; és ekképpen helyreállíttatott az Úr házának szolgálata.
  36 Örvendeze azért Ezékiás és [ő vele] az egész gyülekezet, hogy az Isten erre hajlandóvá tette a népet; mert hirtelen történt ez a dolog.