Jer 32:1 – 32:44

Jeremiás mezőt vesz a Babilonból való visszajövetel jeléül

  1 Az a szó, amelyet szóla az Úr Jeremiásnak, Sedékiásnak, a Júda királyának tizedik esztendejében: Ez az esztendő a Nabukodonozor tizennyolcadik esztendeje.
  2 És akkor megszállotta vala a babiloni király serege Jeruzsálemet, és Jeremiás próféta elzárva vala a tömlöcnek pitvarában, amely a Júda királyának házában vala.
  3 Mert Sedékiás, a Júda királya záratta be őt, mondván: Miért prófétálsz te, ezt mondván: Ezt mondta az Úr: Íme, én e várost a babiloni király kezébe adom és beveszi azt?
  4 És Sedékiás, a Júda királya, meg nem menekszik a káldeusok kezéből, hanem a babiloni király kezébe adatik, és ennek szája szól amannak szájával, és ennek szemei látják amannak szemeit.
  5 És Babilonba viszi Sedékiást és ott lesz mindaddig, míg meg nem látogatom őt, azt mondja az Úr, hogyha hadakoztok a káldeusok ellen, nem lesz jó dolgotok.
  6 És monda Jeremiás: Szólott az Úr nekem, ezt mondván:
  7 Íme, Hanameél, Sallumnak, a te nagybátyádnak fia hozzád megy, mondván: Vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban van, mert téged illet vér szerint, hogy megvegyed.
  8 Eljöve azért hozzám Hanameél, az én nagybátyámnak fia, az Úr beszéde szerint a tömlöc pitvarához, és monda nekem: Kérlek, vedd meg az én mezőmet, amely Anatótban, a Benjámin földén van, mert téged illet, mint örököst, és tereád néz vér szerint is, vedd meg hát magadnak. Akkor észrevevém, hogy az Úr szava ez.
  9 Azért megvevém Hanameéltől, az én nagybátyámnak fiától a mezőt, amely Anatótban van, és kifizettem neki a pénzt, tizenhét ezüst siklust.
  10 És beírám levélbe és megpecsétlém, és tanúkat is állíték, és megmérém a pénzt mérlegen.
  11 Ezután kezembe vevém a vétel felől való levelet, amely meg vala pecsételve a parancsolat és törvények szerint, és a közönséges [levelet] is.
  12 És a vétel felől való levelet odaadám Báruknak, a Néria fiának, aki Mahásiás fia vala, Hanameélnek, az én nagybátyám [fiá]nak szemei előtt, és a tanúk szemei előtt, akik be valának írva a vétel felől való levélbe, mindama júdaiak szemei előtt, akik ülnek vala a tömlöc pitvarában.
  13 És parancsolék Báruknak azok szemei előtt, mondván:
  14 Ezt mondja a Seregek Ura, az Izrael Istene: Vedd fel e leveleket, ezt a vételi levelet, mind a bepecsételtetett, mind a közönséges levelet, és tedd azokat cserépedénybe, hogy sok ideig elálljanak.
  15 Mert ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Még házakat, mezőket és szőlőket fognak venni e földön.
  16 És könyörgék az Úrnak, miután odaadám a vétel felől való levelet Báruknak, a Néria fiának, mondván:
  17 Ah, ah, Uram Isten! Íme te teremtetted a mennyet és földet a te nagy hatalmaddal és a te kiterjesztett karoddal, és semmi sincs lehetetlen előtted!
  18 Aki irgalmasságot cselekszel ezeríziglen, és aki az atyák bűnéért az ő fiaik keblében fizetsz meg ő utánuk, te nagy Isten, te hatalmas, akinek neve Seregek Ura!
  19 Nagy tanácsú és hatalmas cselekedetű, akinek szemei jól látják az ember[ek] fiainak minden utait, hogy kinek-kinek megfizess az ő utai szerint, és az ő cselekedeteinek gyümölcse szerint;
  20 Aki jeleket és csodákat tettél Egyiptom földén [és] mind e napiglan mind Izrael [föld]én, mind az embereken, és nevet szerzettél magadnak, amint [ez] mai nap [is megvan].
  21 És kihoztad a te népedet, az Izraelt Egyiptom földéből jelekkel és csodákkal, és hatalmas kézzel, és kinyújtott karral, és nagy rettegtetéssel.
  22 És nekik adtad e földet, amely felől megesküdtél az ő atyáiknak, hogy adsz nekik tejjel és mézzel folyó földet.
  23 És bementek és birtokolták azt, mindazáltal nem hallgattak a te szódra, és nem jártak a te törvényeidben, amiket parancsoltál nekik, hogy megcselekedjék, azokból semmit sem cselekedtek, azért mind e gonoszt rájuk borítottad.
  24 Íme, a sáncok a városhoz érnek, hogy bevegyék azt, és e város odaadatik a káldeusok kezébe, akik megostromolják ezt fegyverrel, éhséggel és döghalállal. És amit szólottál, meglett, íme látod is.
  25 És mégis azt mondottad, Uram Isten, nekem: Végy magadnak mezőt pénzen, és legyenek tanúid felőle, holott a város a káldeusok kezébe adatik.
  26 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:
  27 Íme, én az Úr, Istene vagyok minden testnek, vajon van-e valami lehetetlen nekem?
  28 Azért ezt mondja az Úr: Íme, én odaadom e várost a káldeusok kezébe, és Nabukodonozornak, a babiloni királynak kezébe, hogy bevegye azt.
  29 És bemennek a káldeusok, akik ostromolják e várost, és e várost felgyújtják tűzzel és felégetik azt, és a házakat is, amelyeknek tetején füstöltek a Baálnak és áldoztak idegen isteneknek, hogy engem haragra ingereljenek.
  30 Mert Izrael fiai és Júda fiai ifjúságuktól fogva csak azt cselekedték, ami gonosz az én szemeim előtt, és az Izrael fiai csak haragra gerjesztettek engem az ő kezeik cselekedeteivel, azt mondja az Úr.
  31 Mert csak bosszúságomra és búsulásomra volt e város, attól a naptól fogva, amelyen építették azt, mind ez ideig, úgy hogy el kell azt törlenem az én színem elől.
  32 Az Izrael fiainak és a Júda fiainak minden bűnéért, amelyet cselekedtek, hogy felháborítsanak engem, ők maguk, az ő királyaik, fejedelmeik, papjaik és prófétáik és Júda vitézei és Jeruzsálem polgárai.
  33 És háttal fordultak felém és nem arccal, és tanítottam őket jó reggel, és noha tanítottam őket, nem voltak készek az intés befogadására.
  34 Sőt az ő utálatosságaikat behelyezték a házba, amely az én nevemről neveztetik, hogy megfertőztessék azt.
  35 És magaslatokat emeltek a Baálnak, a Ben-Hinnom völgyében, hogy megáldozzák fiaikat és leányaikat a Moloknak, amit nem parancsoltam nekik, és még csak nem is gondoltam, hogy ez utálatosságot megcselekedjék, hogy Júdát vétekre vigyék.
  36 És most azért azt mondja az Úr, Izrael Istene e városnak, amely felől ti mondjátok: Odaadatik a babiloni király kezébe, fegyver, éhség és döghalál miatt:
  37 Íme én összegyűjtöm őket mindama földekről, amelyekre kiűztem őket haragomban, felgerjedésemben és nagy bosszankodásomban, és visszahozom őket e helyre, és lakni hagyom őket bátorságban.
  38 És népemmé lesznek nekem, én pedig nekik Istenük leszek.
  39 És adok nekik egy szívet és egy utat, hogy mindenkor engem féljenek, hogy jól legyen dolguk, nekik és az ő fiaiknak ő utánuk.
  40 És örökkévaló szövetséget kötök velük, hogy nem fordulok el tőlük és a velük való jótéteménytől, és az én félelmemet adom az ő szívükbe, hogy el ne távozzanak tőlem.
  41 És örvendezek bennük, ha jót cselekedhetem velük és biztosan beplántálhatom őket e földbe, teljes szívvel és teljes lélekkel.
  42 Mert ezt mondja az Úr: Amiképpen ráhoztam e népre mind e nagy veszedelmet, azonképpen hozom rájuk mind azt a jót, amiket én ő felőlük mondok.
  43 És vesznek [még] mezőt e földön, amely felől ti ezt mondjátok: Pusztaság ez emberek nélkül, barmok nélkül, [és] odaadatik a káldeusok kezébe.
  44 Pénzen vesznek mezőket, és beírják a levélbe, és megpecsételik, és tanukat állítanak a Benjámin földén, Jeruzsálem környékén és Júda városaiban, a hegyi városokban és a síkföldi városokban és a dél felé való városokban, mert visszahozom az ő foglyaikat, azt mondja az Úr.