Jer 9:1 – 9:26

Kesergés a nép romlása felett, mely körülmetéletlen szivével a szabadulás egyetlen útját megveti

  1 Bárcsak a fejem vízzé változnék, a szemem pedig könnyhullatásnak kútfejévé, hogy éjjel-nappal sirathatnám az én népem leányának megöltjeit!
  2 Bárcsak pusztába vinne engem valaki, utasok szállóhelyére, hogy elhagyhatnám az én népemet, és eltávozhatnám tőlük; mert mindnyájan paráznák, hitszegők gyülekezete!
  3 Felvonták nyelvüket, [mint] kézívüket, hazugsággal és nem igazsággal hatalmasok e földön; mert gonoszságból gonoszságba futnak, engem pedig nem ismernek, azt mondja az Úr.
  4 Mindenki őrizkedjék a barátjától, és egyetlen atyátokfiának se higgyetek, mert minden atyafi cselbe csal, és minden barát rágalmazva jár.
  5 Egyik a másik ellen csúfoskodik, és nem szólnak igazat; nyelvüket hazug beszédre tanítják, elfáradtak a gonosztevésben.
  6 A te lakásod az álnokság közepében van; az álnokság miatt nem akarnak tudni felőlem, ezt mondja az Úr.
  7 Azért ezt mondja a Seregek Ura: Íme, én megolvasztom őket, és megpróbálom őket, mert mit cselekedjem [egyebet] az én népem leánya miatt?
  8 Sebző nyíl a nyelvük, álnokságot beszél; szájával békességesen szól barátjához, a szívében pedig lest hány.
  9 Avagy ne fenyítsem-e meg [őket] ezekért? azt mondja az Úr; vajon az efféle nemzetségen ne álljon-e bosszút a lelkem?
  10 A hegyeken sírást és zokogást támasztok, és a pusztai ligetekben gyászéneket; mert kiégnek úgy, hogy senki se megy keresztül rajtuk, és nem hallják a nyájak bégetését; az ég madaraitól fogva a barmokig minden elköltözik és elmenekül.
  11 Jeruzsálemet pedig kőhalommá teszem, sakálok tanyájává, és Júda városait sivataggá változtatom, hogy lakatlan legyen.
  12 Kicsoda olyan bölcs férfiú, hogy értse ezeket, [és] akihez az Úr szája szólt, hogy hirdesse azt, hogy miért vész el a föld, és ég ki, mint a puszta, amelyen senki se menjen keresztül?
  13 Monda továbbá az Úr: Mivelhogy elhagyták az én törvényemet, amelyet eléjük adtam, és nem hallgattak az én szómra, és nem jártak aszerint;
  14 Hanem jártak az ő kevély szívük után és a Baálok után, amikre atyáik tanították őket:
  15 Azért, ezt mondja a Seregek Ura, Izrael Istene: Íme, én megétetem őket, ezt a népet, ürömmel, és megitatom őket mérges vízzel.
  16 És szétszórom őket a nemzetek között, amelyeket nem ismertek sem ők, sem atyáik, és utánuk küldöm a fegyvert, amíg megsemmisítem őket.
  17 Ezt mondja a Seregek Ura: Figyelmezzetek reá, és hívjátok a sirató asszonyokat, hogy jöjjenek el, és a bölcs asszonyokhoz is küldjetek, hogy jöjjenek el,
  18 És siessenek és fogjanak síráshoz miattunk, és a mi szemeink [is] hullassanak könnyeket, és szempilláink vizet ömlesszenek!
  19 Mert a Sionról siralomnak szava hallatszik: Oh, hogy elpusztultunk! Igen megszégyenültünk, mert elhagyjuk [e] földet, mert széthányták lakhelyeinket!
  20 Bizony halljátok meg, ti asszonyok, az Úrnak szavát, és vegye be a ti fületek az ő szájának beszédét, és tanítsátok meg leányaitokat a sírásra, és egyik asszony a másikat a jajgatásra;
  21 Mert feljött a halál a mi ablakainkra, bejött a mi palotáinkba, hogy kipusztítsa a gyermekeket az utakról, az ifjakat az utcákról.
  22 Szólj! ezt mondja az Úr, és az emberek holtteste hever, mint a ganéj a mezőn, és mint a kéve az arató után, és nincs, aki összegyűjtse.
  23 Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával;
  24 Hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr.
  25 Íme, eljőnek a napok, azt mondja az Úr, és megfenyítek minden körülmetélkedettet a körülmetéletlenekkel együtt:
  26 Egyiptomot és Júdát, Edomot és az Ammon fiait, Moábot és mindazokat, akik nyírott üstökűek [és] a pusztában laknak; mert mindez a nemzet körülmetéletlen, és Izraelnek egész háza [is] körülmetéletlen szívű.