És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Uralkodott pedig Sedékiás király, Jósiásnak fia, Kónia helyett, aki Jojákimnak fia vala, kit Nabukodonozor, a babiloni király királlyá tett vala Júdának földében.
2 De nem hallgatá sem ő, sem az ő szolgái, sem a föld népe az Úrnak szavát, amelyet szólott vala Jeremiás próféta által.
3 És elküldé Sedékiás király Júkált, Selémiának fiát, és Sofóniást, Mahásiás papnak fiát Jeremiás prófétához, mondván: Kérlek, könyörögj mi értünk az Úrnak, a mi Istenünknek.
4 Jeremiás pedig be- és kimegy vala a nép között, mert még nem vetették vala őt be a tömlöcbe.
5 A fáraó serege pedig kijött Egyiptomból, és a káldeusok, akik megszállották Jeruzsálemet, meghallották e hírt ő felőlük, és elhagyták Jeruzsálemet.
6 És szóla az Úr Jeremiás prófétának, mondván:
7 Ezt mondja az Úr, Izrael Istene: Ezt mondjátok a Júda királyának, aki elküldött titeket én hozzám, hogy megkérdezzetek engem: Íme, a fáraó serege, amely kijött a ti segítségetekre, visszamegy Egyiptom földébe.
8 És visszatérnek a káldeusok, és ostromolják e várost, és beveszik azt, és megégetik tűzzel.
9 Ezt mondja az Úr: Ne csaljátok meg magatokat, mondván: Bizonyoson elmennek mi rólunk a káldeusok; mert nem mennek el.
10 Mert ha a káldeusoknak egész seregét megveritek is, akik ostromolnak titeket, és közülük [csak] néhány megsebesült marad is: valamennyi felkél az ő sátorából, és megégetik e várost tűzzel.
11 És mikor a káldeusok serege elvonula Jeruzsálem alól a fáraó serege miatt,
12 Jeremiás is kiindula Jeruzsálemből, menvén a Benjámin földére, hogy osztályrészt kapjon onnan a nép között.
13 Mikor pedig ő a Benjámin kapujához [ére] és ott vala egy őr, akinek neve Jériás vala, Selémiásnak fia, aki Hanániásnak fia vala, megfogá az Jeremiás prófétát, és monda: Te a káldeusokhoz szököl!
14 És monda Jeremiás: Hazugság! Nem szököm a káldeusokhoz; de nem hallgata rá. És Jériás megfogá Jeremiást, és vivé őt a fejedelmekhez.
15 És a fejedelmek megharaguvának Jeremiásra, és megvereték őt, és veték a fogházba az írástudó Jónatán házába: mert azt rendelték vala fogháznak.
16 Mikor Jeremiás a tömlöcbe és a börtönbe juta, és sok napig vala ott Jeremiás;
17 Akkor elkülde Sedékiás király és előhozatá őt, és megkérdezé a király a maga házánál titkon, és monda: Van-e kijelentésed az Úrtól? Akkor monda Jeremiás: Van! És [azt is] mondá: A babiloni király kezébe adatol.
18 Azután monda Jeremiás Sedékiás királynak: Mit vétettem ellened és a te szolgáid ellen és e nép ellen, hogy a fogházba vetettetek engem?
19 És hol vannak a ti prófétáitok, akik prófétáltak nektek, mondván: Nem jő el a babiloni király ti ellenetek és e föld ellen?
20 Most halld csak, uram király, és hallgasd meg az én könyörgésemet, és ne küldj engem vissza az írástudó Jónatán házába, hogy ott ne haljak meg.
21 Parancsolta azért Sedékiás király, hogy vessék Jeremiást a tömlöc pitvarába, és adjanak neki naponként egy-egy darab kenyeret a sütők utcájából, amíg minden kenyér elfogy a városból. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára