Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És lőn az esztendőnek fordulásával, mikor a királyok [harcba] menni [szoktak], elindítá Joáb a hadat, és elpusztítá az Ammon fiainak földjét. És elmenvén megszállá Rabbát, (Dávid pedig Jeruzsálemben marada) és elfoglalá Joáb Rabbát és elrontá azt.
2 És elvevé Dávid az ő királyuknak fejéről a koronát, mely egy tálentum arany súlyú vala, s melyben drágakövek valának. És Dávid fejére tette azt, s a városból is temérdek zsákmányt vitt el.
3 A [város] népét pedig kihozatá és fűrésszel vágatá, és vasboronákkal és fejszékkel. Így cselekedék Dávid az Ammon fiainak minden városával; azután megtére Dávid az egész néppel Jeruzsálembe.
4 Ezután ismét had támada Gézerben a filiszteusok ellen; és akkor ölé meg a husátites Sibbékai az óriások nemzetségéből való Sippait; és ilyen módon megaláztatának.
5 Ismét lőn had a filiszteusok ellen, amelyben megölé Elhanán, a Jáir fia a gáthbeli Lákhmit, a Góliát atyjafiát; és az ő dárdájának nyele hasonló [vala] a szövők zugolyfájához.
6 Ezek után ismét versengés támadt Gáthban, hol egy magas ember vala, akinek hat-hat, [vagyis] huszonnégy ujja volt; ez is óriás fia vala.
7 És szidalommal illeté Izraelt, és megölé őt Jonathán, Dávid testvérének, Simeának fia.
8 Ezek ugyanazon egy óriásnak fiai voltak Gáthban, akik elveszének Dávidnak és az ő szolgáinak keze által.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre! Apcs 11:1 – 11:30 Péter
Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonnyal látom, hogy nem személyválogató az Isten; Apcs 10:1 – 10:48 Kornélius és háza népe Péter által megtér és megkeresztelkedik
És amint méne, lőn, hogy közelgete Damaszkuszhoz, és nagy hirtelenséggel fény sugárzá őt körül a mennyből: Apcs 9:1 – 9:43 Saul megtérése és első élményei