Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keresel? Az pedig azt
Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az ő tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, ahol egy kert vala, amelybe bemenének ő és az ő tanítványai.
2 Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, aki őt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyűlt egybe Jézus az ő tanítványaival.
3 Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektől és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.
4 Jézus azért tudván mindazt, ami reá következendő vala, előre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?
5 Felelének neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig ő velük Júdás is, aki elárulta őt.
7 Ismét megkérdezé azért őket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.
8 Felele Jézus: Mondtam nektek, hogy én vagyok [az]. Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;
9 Hogy beteljesüljön a beszéd, amelyet mondott: Azok közül, akiket nekem adtál, senkit sem vesztettem el.
10 Simon Péter pedig, akinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a főpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.
11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-e kiinnom a pohárt, amelyet az Atya adott nekem?
12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék őt,
13 És vivék őt először Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, aki abban az esztendőben főpap vala.
14 Kajafás pedig az vala, aki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember vesszen el a népért.
15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerős vala a főpappal, és beméne Jézussal együtt a főpap udvarába,
16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, aki a főpappal ismerős vala, és szóla az ajtóőrzőnek, és bevivé Pétert.
17 Szóla azért Péterhez az ajtóőrző leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda ő: Nem vagyok.
18 A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hűvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is ő velük együtt, és melegszik vala.
19 A főpap azért kérdezé Jézust az ő tanítványai felől, és az ő tudománya felől.
20 Felele neki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem szólottam.
21 Mit kérdesz engem? Kérdezd azokat, akik hallották, mit szóltam nekik: íme ők tudják, amiket nekik szólottam.
22 Mikor pedig ő ezeket mondja vala, egy a poroszlók közül, aki ott áll vala, arcul üté Jézust, mondván: így felelsz-e a főpapnak?
23 Felele neki Jézus: Ha gonoszul szóltam, tégy bizonyságot a gonoszságról; ha pedig jól, miért versz engem.
24 Elküldé őt Annás megkötözve Kajafáshoz, a főpaphoz.
25 Simon Péter pedig [ott] áll vala és melegszik vala. Mondának azért neki: Nemde, te is ennek a tanítványai közül való vagy? Megtagadá ő, és monda: Nem vagyok.
26 Monda egy a főpap szolgái közül, rokona annak, akinek a fülét Péter levágta: Nem láttalak-e én téged ő vele együtt a kertben?
27 Ismét megtagadá azért Péter; és a kakas azonnal megszólala.
28 Vivék azért Jézust Kajafástól a törvényházba. Vala pedig reggel. És ők nem menének be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessenek, hanem hogy megehessék a húsvétibárányt.
29 Kiméne azért Pilátus ő hozzájuk, és monda: Micsoda vádat hoztok fel ez ember ellen?
30 Felelének és mondának neki: Ha gonosztevő nem volna ez, nem adtuk volna őt a te kezedbe.
31 Monda azért nekik Pilátus: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek meg őt a ti törvényeitek szerint. Mondának azért neki a zsidók: Nekünk senkit sem szabad megölnünk;
32 Hogy beteljesedjék a Jézus szava, amelyet monda, amikor jelenti vala, hogy milyen halállal kell majd meghalnia.
33 Ismét beméne azért Pilátus a törvényházba, és szólítja vala Jézust, és monda neki: Te vagy a Zsidók királya?
34 Felele neki Jézus: Magadtól mondod-e te ezt, vagy mások beszélték neked én felőlem?
35 Felele Pilátus: Avagy zsidó vagyok-e én? A te néped és a papifejedelmek adtak téged az én kezembe: mit cselekedtél?
36 Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való.
37 Monda azért neki Pilátus: Király vagy-e hát te csakugyan? Felele Jézus: Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szómra.
38 Monda neki Pilátus: Micsoda az igazság? És amint ezt mondá, újra kiméne a zsidókhoz, és monda nekik: Én nem találok benne semmi bűnt.
39 Szokás pedig az nálatok, hogy elbocsássak nektek egyet a húsvétünnepen: akarjátok-e azért, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
40 Kiáltának azért viszont mindnyájan, mondván: Nem ezt, hanem Barabbást. Ez a Barabbás pedig tolvaj vala.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Monda neki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keresel? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda neki: Uram, ha te vitted el őt, mondd
Kiméne azért Jézus a töviskoronát és a bíbor köntöst viselve. És monda nekik Pilátus: Ímhol az ember! Ján 19:1 – 19:42 Jézus Pilátus előtt. Megostorozás.
Felele neki Jézus: Én nyilván szólottam a világnak, én mindenkor tanítottam a zsinagógában és a templomban, ahol a zsidók mindenünnen összegyülekeznek; és titkon semmit sem