Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 [A karmesternek: húros hangszerre. Ászáf zsoltára.]
2 Ismerik Istent Júdában, nagy az ő neve Izráelben.
3 Mert hajléka van Sálémban, és lakhelye a Sionon.
4 Ott törte össze a tüzes nyilakat, a pajzsot, a kardot és a hadi szerszámokat. [Szela]
5 Ragyogó vagy te, felségesebb, mint a zsákmányt adó hegyek.
6 Kifosztottak lettek a büszke szívűek, álmukat alusszák, és ereje veszett minden hős kezének.
7 A te dorgálásodtól, ó, Jákób Istene, megdermed mind a szekér, mind a ló.
8 Félelmes vagy te, ki állhat meg arcod előtt, amikor haragszol?
9 Ha az egekből kijelented ítéletedet, megretten és elcsöndesedik a föld.
10 Mert fölkel Isten ítéletre, hogy megszabadítsa a föld minden nyomorultját! [Szela]
11 Az emberek iránti harag is dicsőít téged, még ha csak a harag maradékával is övezed fel magad.
12 Tegyetek fogadalmat, és adjátok meg azt Isteneteknek, az ÚRnak! Mindnyájan, akik körülötte lakoztok, hozzatok ajándékot a Rettenetesnek!
13 Mert megtöri a fejedelmek gőgjét, félik őt a föld királyai.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a Jézus És látám, hogy az asszony részeg vala a szentek vérétől és a
És tikkadának az emberek nagy hévséggel; és az Istennek nevét káromlák, akinek hatalma vala e csapásokon; és nem térének meg, hogy neki dicsőséget adjanak. Jel
Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te nevedet? mert csak Ki ne félne téged, Uram! és ki ne dicsőítené a te