Luk 4:1 – 4:44

Jézus megkisértetik

  1 Jézus pedig Szent Lélekkel telve, visszatére a Jordántól, és viteték a Lélektől a pusztába
  2 Negyven napig, kísértetvén az ördög által. És nem evék semmit azokban a napokban; de mikor azok elmúltak, végre megéhezék.
  3 És monda neki az ördög. Ha Isten Fia vagy, mondd e kőnek, hogy változzék kenyérré.
  4 Jézus pedig felele neki, mondván: Meg van írva, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem az Istennek minden igéjével.
  5 Majd felvivén őt az ördög egy nagy magas hegyre, megmutatá neki e föld minden országait egy szempillantásban,
  6 És monda neki az ördög: Neked adom mindezt a hatalmat és ezeknek dicsőségét; mert nekem adatott, és annak adom, akinek akarom;
  7 Azért ha te engem imádsz, mindez a tied lesz.
  8 Felelvén pedig Jézus, monda neki: Távozz tőlem, Sátán; mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak neki szolgálj.
  9 Azután Jeruzsálembe vivé őt, és a templom ormára állítván, monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd alá magad innét;
  10 Mert meg van írva: Az ő angyalainak parancsol te felőled, hogy megőrizzenek téged;
  11 És: Kezükben hordoznak téged, hogy valamiképp meg ne üssed lábadat a kőbe.
  12 Felelvén pedig Jézus, monda neki: Megmondatott: Ne kísértsd az Urat, a te Istenedet.
  13 És elvégezvén minden kísértést az ördög, eltávozék tőle egy időre.
  14 Jézus pedig megtére a Léleknek erejével Galileába: és híre méne neki az egész környéken.
  15 És ő taníta azoknak zsinagógáiban, dicsőíttetvén mindenektől.
  16 És méne Názáretbe, ahol felneveltetett: és beméne, szokása szerint, szombatnapon a zsinagógába, és felálla olvasni.
  17 És adák neki az Ésaiás próféta könyvét; és a könyvet feltárván, arra a helyre nyita, ahol ez vala írva:
  18 Az Úrnak lelke [van] én rajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat,
  19 Hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.
  20 És behajtván a könyvet, átadá a szolgának, és leüle. És a zsinagógában mindenek szemei ő reá valának függesztve.
  21 Ő pedig kezde hozzájuk szólani: Ma teljesedett be ez [az] Írás a ti hallástokra.
  22 És mindnyájan bizonyságot tőnek felőle, és elálmélkodának kedves beszédein, amelyek szájából származtak, és mondának: Avagy nem a József fia-e ez?
  23 És monda nekik: Bizonyára azt a példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd meg magadat! Amiket hallottunk, hogy Kapernaumban történtek, itt a te hazádban is cselekedd meg azokat.
  24 Monda pedig: Bizony mondom nektek: Egy próféta sem kedves az ő hazájában.
  25 És igazán mondom nektek, hogy Illés idejében sok özvegy asszony volt Izraelben, mikor az ég három esztendeig és hat hónapig be volt zárva, úgy hogy az egész tartományban nagy éhség volt;
  26 Mégis azok közül senkihez nem küldetett Illés, hanem csak Sidonnak Sareptájába az özvegy asszonyhoz.
  27 És az Elizeus próféta idejében sok bélpoklos volt Izraelben; de azok közül egy sem tisztult meg, csak a Szíriából való Naámán.
  28 És betelének mindnyájan haraggal a zsinagógában, mikor ezeket hallották.
  29 És felkelvén, kiűzék őt a városon kívül és vivék őt annak a hegynek szélére, amelyen az ő városuk épült, hogy onnan letaszítsák.
  30 Ő azonban közöttük átmenve, eltávozék.
  31 És leméne Kapernaumba, Galilea városába; és tanítja vala azokat szombatnapokon.
  32 És csodálkozának az ő tudományán, mert beszéde hatalmas vala.
  33 És a zsinagógában vala egy tisztátalan ördögi lélektől megszállt ember, aki fennhangon kiálta,
  34 Mondván: Ah, mi közünk hozzád názáreti Jézus? Jöttél, hogy elveszíts minket? Ismerlek téged ki vagy: az Istennek ama Szentje!
  35 És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg és menj ki ez emberből! És az ördög azt a középre vetvén, kiméne belőle, és nem árta neki semmit.
  36 És támada félelem mindenekben, és egymással szólnak és beszélnek vala, mondván: Mi dolog ez, hogy nagy méltósággal és hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek és kimennek?
  37 És elterjede a hír ő felőle a környék minden helyén.
  38 Azután a zsinagógából eltávozván, a Simon házába méne. A Simon napa pedig nagy hideglelésben feküdt, és könyörögtek neki érte.
  39 És [Jézus] mellé állván, megdorgálá a hideglelést, és az elhagyá őt; és ő azonnal felkelvén, szolgála nekik.
  40 A nap lementével pedig, mindenek, akiknek különféle betegeik valának, ő hozzá vivék azokat; ő pedig mindegyikőjükre reávetvén kezeit, meggyógyítá őket.
  41 Sokakból pedig ördögök is mentek ki, kiáltozván és mondván: Te vagy ama Krisztus, az Isten Fia! De ő megdorgálván, nem engedé őket szólani, mivelhogy tudták, hogy ő a Krisztus.
  42 A nap fölkeltekor pedig kimenvén, puszta helyre méne; de a sokaság felkeresé őt, és hozzámenének, és tartóztaták őt, hogy ne menjen el tőlük.
  43 Ő pedig monda nekik: Egyéb városoknak is hirdetnem kell nekem az Istennek országát; mert azért küldettem.
  44 És prédikál vala Galilea zsinagógáiban.