Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
Jób 41:1 – 41:34
Folytatás: a nagy cethalon (a héberben krokodiluson) rajzolja Isten a hatalmát
1 Kihúzhatod-e a leviáthánt horoggal, leszoríthatod-e a nyelvét kötéllel?
2 Húzhatsz-e gúzst az orrába, az állát szigonnyal átfurhatod-e?
3 Vajon járul-e elődbe sok könyörgéssel, avagy szól-e hozzád sima beszédekkel?
4 Vajon frigyet köt-e veled, hogy fogadd őt örökös szolgádul?
5 Játszhatol-e vele, miként egy madárral; gyermekeid kedvéért megkötözheted-e?
6 Alkudozhatnak-e felette a társak, vagy a kalmárok közt feloszthatják-e azt?
7 Tele rakhatod-e nyársakkal a bőrét, avagy szigonnyal a fejét?
8 Vesd rá a kezedet, de megemlékezzél, hogy a harcot nem ismételed.
9 Íme, az ő reménykedése csalárd; [puszta] látása is halálra ijeszt!
10 Nincs oly merész, aki őt felverje. Ki hát az, aki velem szállna szembe?
11 Ki adott nekem előbb, hogy azt visszafizessem? Ami az ég alatt van, mind enyém!
12 Nem hallgathatom el testének részeit, erejének mivoltát, alkotásának szépségét.
13 Ki takarhatja fel ruhája felszínét; két sor foga közé kicsoda hatol be?
14 Ki nyitotta fel orcájának ajtajait? Fogainak sorai körül rémület [lakik]!
15 Büszkesége a csatornás pajzsok, összetartva [mintegy] szorító pecséttel.
16 Egyik szorosan a másikhoz lapul, hogy közéje levegő se megy.
17 Egyik a másikhoz tapad, egymást tartják, egymástól elszakadhatatlanok.
18 Tüsszentése fényt sugároz ki, és szemei, mint a hajnal szempillái.
19 A szájából szövétnekek jőnek ki, [és] tüzes szikrák omlanak ki.
20 Orrlyukaiból gőz lövel elő, mint a forró fazékból és üstből.
21 Lehelete meggyújtja a holt szenet, és a szájából láng lövel elő.
22 Nyakszirtjén az erő tanyáz, előtte félelem ugrándozik.
23 Testének részei egymáshoz tapadtak; kemény önmagában és nem izeg-mozog.
24 Szíve kemény, mint a kő, oly kemény, mint az alsó malomkő.
25 Hogyha felkél, hősök is remegnek; ijedtükben veszteg állnak.
26 Ha éri is a fegyver, nem áll meg benne, [legyen bár] dárda, kopja vagy kelevéz.
27 Annyiba veszi a vasat, mint a pozdorját, az acélt, mint a korhadt fát.
28 A nyíl vesszője el nem űzi őt, a parittyakövek pozdorjává változnak rajta.
29 Pozdorjának tartja a buzogányütést is, és kineveti a bárd suhogását.
30 Alatta éles cserepek vannak; mint szeges borona hentereg az iszap felett.
31 Felkavarja a mély vizet, mint a fazekat, a tengert olyanná teszi, mint a festékedény.
32 Maga után világos ösvényt hagy, azt hinné [valaki], a tenger megőszült.
33 Nincs e földön hozzá hasonló, amely úgy teremtetett, hogy ne rettegjen.
34 Lenéz minden nagy állatot, ő a király minden ragadozó felett.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és