Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Akkor a filiszteusok összegyűjték minden seregeiket Afeknél; Izrael pedig tábort jár vala a forrásnál, [mely] Jezréel mellett van.
2 És a filiszteusok vezérei kivonulának, ki százzal, ki ezerrel, Dávid pedig és az ő emberei hátul menének Ákhissal.
3 És mondának a filiszteusok vezérei: Mit [akarnak] ezek a zsidók? És monda Ákhis a filiszteusok vezéreinek: Avagy nem ez-e Dávid, Saulnak, az Izrael királyának szolgája, aki már napok óta, sőt évek óta nálam van, és nem találtam benne semmi [rosszat] attól a naptól fogva, hogy átjött, a mai napig.
4 De megharaguvának ő reá a filiszteusok vezérei, és mondának neki a filiszteusok vezérei: Küldd vissza ezt az embert, hogy térjen vissza a helyére oda, amelyet rendeltél neki, és ne jöjjön el mi velünk a harcba, hogy ellenünk ne forduljon a harcban; mert ugyan mivel tehetné magát kedvesebbé ura előtt, hacsak nem ezeknek a vitézeknek fejeivel?
5 Avagy nem ez-e Dávid, akiről [így] énekelnek a körtáncban: Megverte Saul az ő ezrét, és Dávid is az ő tízezerét?
6 Szólítá azért Ákhis Dávidot, és monda neki: Él az Úr, hogy te becsületes vagy, és kedves előttem mind kimenésed, mind bejövésed velem a táborba, mert semmi rosszat nem találtam benned attól a naptól fogva, hogy hozzám jöttél, e mai napig; de a vezérek előtt nem vagy kedves.
7 Most azért térj vissza, és menj el békességben, és [semmit] se cselekedjél, ami a filiszteusok vezérei előtt helytelen.
8 És monda Dávid Ákhisnak: Vajon mit cselekedtem, és mit találtál a te szolgádban attól a naptól fogva, hogy nálad voltam, a mai napig, hogy ne menjek el, és ne harcoljak a királynak, az én uramnak ellenségei ellen?
9 Ákhis pedig felele, és monda Dávidnak: Tudom; bizonyára kedves vagy előttem, mint az Istennek angyala; de a filiszteusok vezérei mondák: El ne jöjjön velünk a harcba.
10 Azért kelj fel korán reggel uradnak szolgáival együtt, akik veled eljövének; keljetek fel korán reggel, mihelyt megvirrad, és menjetek el.
11 Felkele azért Dávid embereivel együtt, hogy korán reggel elmenjen és visszatérjen a filiszteusok földére. A filiszteusok pedig felmenének Jezréelbe.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Dávid felkenése és Isten tekintete a szívre. Az 1 Sámuel 16. fejezetben az Úr elvetett királyként kezeli Sault, és Sámuelt Betlehembe küldi, hogy Isai fiai
Saul engedetlensége Amálek ellen: „engedelmesség jobb az áldozatnál” és Isten elvetése. Az 1Sámuel 15-ben Saul parancsot kap az ÚRtól, hogy Amálek ellen teljes ítéletet hajtson
Jónátán hite és Saul elhamarkodott esküje: szabadítás, zavar és vezetői felelősség. Az 1Sámuel 14-ben Jónátán hitből, kevés emberrel támadást indít a filiszteus őrség ellen, és