És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,; oh fejedelem leánya!; A te csípőd hajlásai [olyanok], mint a kösöntyűk,; mesteri kezeknek műve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,; nem szűkölködik nedvesség nélkül;; a te hasad [mint a] gabonaasztag,; liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlőd, [mint] két őzike,; a vadkecskének kettős fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;; a te szemeid, [mint] [a] hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;; a te orrod hasonló a Libánus tornyához,; mely néz Damaszkusz felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,; és a te fejeden hajadnak fonatékja a bíborhoz,; a király is megköttetnék fürtjeid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves,; oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,; és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,; megfogom annak ágait:; és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,; és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,; melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,; mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok,; és engem kíván ő!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,; háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,; lássuk meg, ha fakad-e a szőlő,; ha kinyílott-e virágja,; ha virágzanak-e a gránátalmafák:; ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak,; és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,; [melyeket oh] én szerelmesem, neked megtartottam!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és