Én 7:1 – 7:13
A Vőlegény és Menyasszony párbeszéde
1 Oh mely szépek a te lépéseid a sarukban,; oh fejedelem leánya!; A te csípőd hajlásai [olyanok], mint a kösöntyűk,; mesteri kezeknek műve.
2 A te köldököd, mint a kerekded csésze,; nem szűkölködik nedvesség nélkül;; a te hasad [mint a] gabonaasztag,; liliomokkal körül kerítve.
3 A te két emlőd, [mint] két őzike,; a vadkecskének kettős fiai.
4 A te nyakad, mint az elefánttetemből csinált torony;; a te szemeid, [mint] [a] hesbonbeli halastók, a sok népű kapunál;; a te orrod hasonló a Libánus tornyához,; mely néz Damaszkusz felé.
5 A te fejed hasonló rajtad a Kármelhez,; és a te fejeden hajadnak fonatékja a bíborhoz,; a király is megköttetnék fürtjeid által!
6 Mely igen szép vagy és mely kedves,; oh szerelem, a gyönyörűségek közt!
7 Ez a te termeted hasonló a pálmafához,; és a te emlőid a [szőlő]gerézdekhez.
8 Azt mondám: felhágok a pálmafára,; megfogom annak ágait:; és lesznek a te emlőid, mint a szőlőnek gerézdei,; és a te orrodnak illatja, mint az almának.
9 És a te ínyed, mint a legjobb bor,; melyet szerelmesem kedvére szürcsöl,; mely szóra nyitja az alvók ajkait.
10 Én az én szerelmesemé vagyok,; és engem kíván ő!
11 No, én szerelmesem, menjünk ki a mezőre,; háljunk a falukban.
12 Felkelvén menjünk a szőlőkbe,; lássuk meg, ha fakad-e a szőlő,; ha kinyílott-e virágja,; ha virágzanak-e a gránátalmafák:; ott közlöm az én szerelmimet veled.
13 A mandragórák illatoznak,; és a mi ajtónk előtt vannak minden drágalátos gyümölcsök, ók és újak,; [melyeket oh] én szerelmesem, neked megtartottam!