Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Fiam, tartsd meg az én beszédeimet, és az én parancsolataimat rejtsd el magadnál.
2 Az én parancsolataimat tartsd meg, és élsz; és az én tanításomat mint a szemed fényét.
3 Kösd azokat ujjaidra, írd fel azokat szíved táblájára.
4 Mondd ezt a bölcsességnek: Én néném vagy te; és az eszességet ismerősödnek nevezd,
5 Hogy megőrizzen téged a nem hozzád tartozó asszonytól, és az ő beszédeivel hízelkedő idegentől.
6 Mert házam ablakán, a rács mögül néztem,
7 És láték a bolondok között, eszembe vevék a fiak között egy bolond ifjat,
8 Aki az utcán jár, annak szeglete mellett, a házához menő úton lépeget,
9 Alkonyatkor, nap estjén, és sötét éjfélben.
10 És íme, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében.
11 Mely csélcsap és vakmerő, akinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai.
12 Néha az utcán, néha a tereken van, és minden szegletnél leselkedik.
13 És megragadá őt és megcsókolá őt, és szemtelenségre vetemedvén, monda neki:
14 Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadásimat.
15 Azért jövék ki elődbe, szorgalmatosan keresni a te orcádat, és reád találtam!
16 Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel.
17 Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal.
18 No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szeretetben; vigadjunk szerelmeskedésekkel.
19 Mert nincs otthon a férjem, elment messze útra.
20 Egy erszény pénzt vőn kezéhez; holdtöltére jő haza.
21 [És] elhiteté őt az ő mesterkedéseinek sokaságával, ajkainak hízelkedésével elragadá őt.
22 Utána megy; mint az ökör a vágóhídra, és mint a bolond, egyszer csak fenyítő béklyóba;
23 Mígnem átjárja a nyíl az ő máját. Miképpen siet a madár a tőrre, és nem tudja, hogy az az ő élete ellen van.
24 Annak okáért most, fiaim, hallgassatok engem, és figyelmezzetek az én számnak beszédeire.
25 Ne hajoljon annak utaira a te elméd, és ne tévelyegj annak ösvényin.
26 Mert sok sebesültet elejtett, és sokan vannak, akik attól megölettek.
27 Sírba vívő út az ő háza, amely levisz a halálnak hajlékába.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz