Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Vala pedig Naóminak egy rokona az ő férje után, előkelő derék ember Elimélek nemzetségéből; neve Boáz.
2 És monda a Moábita Ruth Naóminak: Hadd menjek, kérlek, a mezőre, hogy kalászokat szedegessek az után, akinek szemei előtt kedvességet találok. És az monda: Menj édes leányom.
3 Elméne azért és odaérkezék, szedegete a mezőn az aratók után, és történetesen oda talált a Boáz szántóföldjére, aki Elimélek nemzetségéből való volt.
4 És íme Boáz kijöve Bethlehemből, és monda az aratóknak: Az Úr legyen veletek! És ők mondának neki: Áldjon meg téged az Úr!
5 És monda Boáz az ő szolgájának, aki az aratók felügyelője volt: Kié ez a leányzó?
6 És felele a szolga, az aratók felügyelője, és monda: Az a Moábita leányzó ez, aki Naómival jött a Moáb mezejéről.
7 Aki mondá: Hadd szedegessek, kérlek, és hadd tarlózgassak a kévék közt az aratók után. És ide jöve, és itt marada reggeltől fogva mind mostanig: és csak éppen most pihent egy keveset a házban.
8 És mondá Boáz Ruthnak: Ugyan hallod-e édes leányom! Ne menj szedegetni más mezőre és el ne menj innen; hanem menj [mindenütt] szolgálóim után.
9 Szemeid legyenek a mezőn, amelyet aratnak, és járj utánuk. Íme meghagytam a szolgáknak, hogy ne bántsanak téged, és ha megszomjúhozol, menj az edényekhez és igyál abból, amit a szolgák merítenek.
10 Akkor ez arcra borula és meghajtá magát a földig, és monda neki: Hogy-hogy találtam [ilyen] kedvességet a te szemeid előtt, hogy rám tekintettél, holott én idegen vagyok?
11 Boáz pedig felele, és monda neki: Bizony elmondtak nekem mindent, amit cselekedtél a te napaddal, férjed halála után, hogy elhagytad a te atyádat és a te anyádat és a te születésednek földét, és jöttél ahhoz a néphez, amelyet nem ismertél azelőtt.
12 Fizessen meg az Úr a te cselekedetedért, és legyen teljes a te jutalmad az Úrtól, Izraelnek Istenétől, akinek szárnyai alatt oltalmat keresni jöttél.
13 Ez pedig monda: Találjak kedvességet a te szemeid előtt uram, mert megvigasztaltál engem, és mert a te szolgálódnak szívéhez szóltál, holott én nem vagyok a te szolgálóleányaid közül.
14 És az evésnek idejekor szóla neki Boáz: Jer ide, és egyél a kenyérből, és mártsd be a te falatodat az ecetes [lébe]. És ő leüle az aratók mellé. És pergelt gabonát nyújtott neki, és evett, s jóllakott, sőt még hagyott is.
15 Azután felállott, hogy szedegessen és Boáz megparancsolta az ő szolgáinak, mondván: A kévék között is hadd szedegessen, és meg ne pirongassátok őt.
16 Sőt húzogassatok ki neki a kévékből is, és hagyogassatok el, hogy szedje fel, és meg ne dorgáljátok őt.
17 És ő szedegete a mezőn mind estiglen, és kicsépelé, amit szedegetett, és lett abból szinte egy efa árpa.
18 És felvevé és beméne a városba, és napaasszonya látá, amit ő szedegetett. Aztán elővevé és odaadá neki, amit meghagyott, minekutána jóllakott vala.
19 És monda neki az ő napaasszonya: Hol szedegettél ma, és hol munkálkodtál? Áldott legyen, aki rád tekintett. És elbeszélte az ő napaasszonyának, hogy kinél munkálkodott, és monda: Annak a férfiúnak a neve, akinél ma munkálkodtam: Boáz.
20 És monda Naómi az ő menyének: Áldott legyen ő az Úrtól, aki nem vonta meg irgalmasságát az élőktől és a megholtaktól! És Naómi monda neki: Közel valónk nekünk az a férfiú; legközelebbi rokonaink közül való ő.
21 És szóla a Moábita Ruth: Még azt is mondta ő nekem: Menj [mindenütt] az én munkásaim után, amíg csak el nem végzik az én egész aratásomat.
22 És monda Naómi Ruthnak, az ő menyének: Jó, édes leányom, hogy az ő szolgálóival jársz, ne is találjanak téged más mezőn.
23 Így járt ő [mindenütt] a Boáz szolgálói után, szedegetve, míg az árpaaratás és búzaaratás bevégződött; és az ő napaasszonyával lakott.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1