Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa],; kedves, mint Jeruzsálem,; rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,; mert azok megzavarnak engem.; A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,; melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,; melyek feljőnek a fürdőből,; melyek mind kettősöket ellenek,; és meddő azok között nincsen.
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,; a te fátyolod alatt.
5 Hatvanan vannak a királynék,; és nyolcvanan az ágyasok; és számtalan a leányzó.
6 És az én galambom, az én tökéletesem,; az ő anyjának egyetlenegye,; az ő szülőjének választottja.; Látják a leányok, és boldognak mondják őt,; a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
7 Kicsoda az, aki úgy láttatik mintegy hajnal,; szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,; rettenetes, mint a zászlós tábor?
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,; hogy a völgynek zöld füveit lássam;; hogy megnézzem, ha fakad-e a szőlő,; és a pomagránátfák virágzanak-e?
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem; az én nemes népemnek díszhintajába.
10 Térj meg, oh Sulamit!; térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!; Mit néztek Sulamiton?; mintegy mahanaimbeli körtáncot!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és