Én 6:1 – 6:10
Az újra egyesülés öröme
1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa [városa],; kedves, mint Jeruzsálem,; rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,; mert azok megzavarnak engem.; A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,; melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,; melyek feljőnek a fürdőből,; melyek mind kettősöket ellenek,; és meddő azok között nincsen.
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,; a te fátyolod alatt.
5 Hatvanan vannak a királynék,; és nyolcvanan az ágyasok; és számtalan a leányzó.
6 És az én galambom, az én tökéletesem,; az ő anyjának egyetlenegye,; az ő szülőjének választottja.; Látják a leányok, és boldognak mondják őt,; a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
7 Kicsoda az, aki úgy láttatik mintegy hajnal,; szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,; rettenetes, mint a zászlós tábor?
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,; hogy a völgynek zöld füveit lássam;; hogy megnézzem, ha fakad-e a szőlő,; és a pomagránátfák virágzanak-e?
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engem; az én nemes népemnek díszhintajába.
10 Térj meg, oh Sulamit!; térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!; Mit néztek Sulamiton?; mintegy mahanaimbeli körtáncot!