Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Halljátok meg e beszédet, amelyet síródalként szólok ti rólatok, Izraelnek háza!
2 Elesett, nem kel fel többé Izraelnek szüze; végig terült az ő földén, és nincs, aki felemelné.
3 Bizony így szól az Úr Isten: Amely város ezerrel indult ki, százzal marad csak meg; amely pedig százzal indult ki, tízzel marad csak meg Izrael házául.
4 Bizony így szól az Úr az Izrael házához: Engem keressetek, és éltek!
5 És ne keressétek Béth-Elt; Gilgálba se menjetek; Beér-Sebába se menjetek át. Mert Gilgál fogságba megy. Béth-El pedig semmivé lesz.
6 Keressétek az Urat, és éltek, különben reátör, mint a tűz, a József házára és megemészti Béth-Elt, és nem lesz, aki megoltsa.
7 Akik ürömmé változtatják az ítéletet és az igazságot földre tiporják.
8 Aki a fiastyúkot és a kaszáscsillagot teremtette; aki reggellé változtatja a homályt és a nappalt éjszakává sötétíti; aki hívja a tenger vizeit és kiönti azokat a földnek színére: az Úr annak a neve.
9 Aki pusztulással sújtja a hatalmasokat, és pusztulás száll az erősségekre.
10 Gyűlölik azt, aki feddőzik a kapuban, és utálják azt, aki feddhetetlenül beszél.
11 Annak okáért, mivelhogy tiportátok a szegényt és gabona-ajándékot vesztek tőle: bár faragott kőből építtetek házakat, de nem lakoztok azokban, bár gyönyörűséges szőlőket plántáltok, de nem isztok azoknak borából.
12 Mert tudom, hogy sok a ti bűnötök, és nagyok a ti vétkeitek! Igazak nyomorgatói, váltságdíj-szedők [vagytok]; és elnyomják a szegényeket a kapuban!
13 Azért hallgat az eszes ebben az időben, mert gonosz idő ez.
14 Keressétek a jót és ne a gonoszt, hogy éljetek, és akkor veletek lesz az Úr, a Seregek Istene, amint mondjátok.
15 Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak.
16 Azt mondja azért az Úr, a Seregek Istene, az én Uram: Minden térségen siralom lesz és minden utcán ezt mondják: jaj, jaj! s a szántóvetőt [is] gyászra hívják, s a sírni tudókat siralomra;
17 És minden szőlőben siralom lesz, mert átmegyek te közötted, ezt mondja az Úr.
18 Jaj azoknak, akik kívánják az Úrnak napját! Mire való nektek az Úrnak napja? Sötétség az és nem világosság.
19 Mintha valaki oroszlán elől szaladna, és medve bukkanna rá; vagy pedig bemenne a házba és kezét a falhoz támasztaná, és kígyó marná meg.
20 Nem sötétség lesz-e az Úrnak napja és nem világosság?! Sötétség lesz az, s még hajnalfénye sem lesz.
21 Gyűlölöm, megvetem a ti ünnepeiteket, és nem gyönyörködöm a ti összejöveteleitekben.
22 Még ha égőáldozatokkal áldoztok is nekem, sőt ételáldozataitokat sem kedvelem; kövér hálaáldozataitokra rá se tekintek.
23 Távoztasd el tőlem énekeid zaját, hárfáid pengését sem hallgathatom.
24 Hanem folyjon az ítélet, mint a víz, és az igazság, mint a bővizű patak.
25 Járultatok-e hozzám véres áldozatokkal s ételáldozatokkal a pusztában negyven éven át, oh Izrael háza?!
26 Majd viszitek hát Szikkútot, a ti királyotokat és Kijjunt, a ti képeiteket, a ti isteneitek csillagát, amelyet ti csináltatok magatoknak.
27 És Damaszkuszon túlra száműzlek titeket, azt mondja az Úr, akinek neve Seregeknek Istene.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz