Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.
2 Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik.
3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.
4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek]; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.
5 Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6 Aki a köveket helyükből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt.
7 Ha a vas megtompul, és annak élét meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.
8 Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.
9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.
10 Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság, és az ő szája [beszédeinek] vége gonosz balgatagság.
11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt neki?
12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.
13 Jaj neked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmeid reggel esznek.
14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.
15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.
16 Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.
17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és