Préd 10:1 – 10:17
1 Mikor a fejedelemnek haragja felgerjed te ellened, a te helyedet el ne hagyjad; mert a szelídség nagy bűnöket lecsendesít.
2 Van egy gonosz, amelyet láttam a nap alatt, mintha tévedés volna, amely a fejedelemtől származik.
3 [Hogy] a bolondság nagy méltóságra helyeztetett, a gazdagok pedig alacsony [sors]ban ülnek.
4 Láttam, hogy a szolgák lovakon [ültek]; a fejedelmek pedig gyalog mentek a földön, mint a szolgák.
5 Aki vermet ás, abba beesik; és aki a gyepűt elhányja, megmarja azt a kígyó.
6 Aki a köveket helyükből kihányja, fájdalmat szenved azok miatt; aki hasogatja a fát, veszedelemben forog amiatt.
7 Ha a vas megtompul, és annak élét meg nem köszörüli az ember, akkor erejét kell megfeszíteni; a bölcsesség pedig minden dolognak eligazítására nagy előmenetel.
8 Ha megharap a kígyó, amíg meg nem varázsoltatott, azután semmi haszna nincsen a varázslónak.
9 A bölcs ember szájának beszédei kedvesek; a bolondnak pedig ajkai elnyelik őt.
10 Az ő szája beszédeinek kezdete bolondság, és az ő szája [beszédeinek] vége gonosz balgatagság.
11 És a bolond szaporítja a szót, [pedig] nem tudja az ember, ami következik, és ami utána lesz, kicsoda mondja meg azt neki?
12 A bolondnak munkája elfárasztja őt, mert a városba sem tud menni.
13 Jaj neked ország, kinek a te királyod gyermek; és a te fejedelmeid reggel esznek.
14 Boldog vagy te ország, kinek a te királyod nemes ember, és a te fejedelmeid idejében esznek a [testnek] erejéért és nem az italért.
15 A restség miatt elhanyatlik a házfedél, és a kezek restsége miatt csepeg a ház.
16 Vigasságnak okáért szereznek lakodalmat, és a bor vidámítja meg az élőket: és a pénz szerzi meg mindezeket.
17 Még a te gondolatodban is a királyt ne átkozd, és a te ágyasházadban is gonoszt a gazdagnak ne mondj: mert az égi madár is elviszi a szót, és a szárnyas állat is bevádolná a te beszédedet.