Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni.
2 Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas a bolondnak a bölcsesség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Aki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt utálatos.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondanád: íme, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Ilyennek ismerd a bölcsességet a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vigadjon a te szíved,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját [tereád].
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az istentelenekre;
20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is a bölcsek [szavai]. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Aki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megutálják a nemzetek.
25 Akik pedig megfeddik [a bűnöst], azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájuk!
26 Ajkakat csókolgat az, aki igaz beszédeket felel.
27 Szerezd el kívül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annak utána építsd a házadat.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-e [valakit] a te ajkaiddal?
29 Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 És íme, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig felelvén, monda nekik: Igazán jövendölt felőletek, képmutatók felől Ésaiás próféta, amint meg van írva: Ez a nép ajkaival tisztel engem, a szívük pedig
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;