Péld 24:1 – 24:34
Intések különösen türelemre és békességre
1 Ne irigykedjél a gonosztevőkre, se ne kívánj azokkal lenni.
2 Mert pusztítást gondol az ő szívük, és bajt szólnak az ő ajkaik.
3 Bölcsesség által építtetik a ház, és értelemmel erősíttetik meg.
4 És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörűséges marhával.
5 A bölcs férfiú erős, és a tudós ember nagy erejű.
6 Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.
7 Magas a bolondnak a bölcsesség; a kapuban nem nyitja meg az ő száját.
8 Aki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövőnek hívják.
9 A balgatag dolognak gondolása bűn; és a rágalmazó az ember előtt utálatos.
10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szűk a te erőd.
11 Szabadítsd meg azokat, akik a halálra vitetnek, és akik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!
12 Ha azt mondanád: íme, nem tudtuk ezt; nemde, aki vizsgálja az elméket, ő érti, és aki őrzi a te lelkedet, ő tudja? és kinek-kinek az ő cselekedetei szerint fizet.
13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.
14 Ilyennek ismerd a bölcsességet a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!
15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az ő ágyasházát!
16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.
17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vigadjon a te szíved,
18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az ő haragját [tereád].
19 Ne gerjedj haragra a gonosztevők ellen, ne irigykedjél az istentelenekre;
20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.
21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütők közé ne elegyedjél.
22 Mert hirtelenséggel feltámad az ő nyomorúságuk, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?
23 Ezek is a bölcsek [szavai]. Személyt válogatni az ítéletben nem jó.
24 Aki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megutálják a nemzetek.
25 Akik pedig megfeddik [a bűnöst], azoknak gyönyörűségökre lesz, és jó áldás száll reájuk!
26 Ajkakat csókolgat az, aki igaz beszédeket felel.
27 Szerezd el kívül a te dolgodat, és készíts elő a te meződben; annak utána építsd a házadat.
28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-e [valakit] a te ajkaiddal?
29 Ne mondd ezt: amiképpen cselekedett én velem, úgy cselekszem ő vele; megfizetek az embernek az ő cselekedete szerint.
30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szőleje mellett.
31 És íme, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kőgyepüje elromlott vala.
32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:
33 Egy kis álom, egy kis szunnyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,
34 És így jő el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a pajzsos férfiú.