2Móz 4:1 – 4:31

Mózes csodatévő erővel ruháztatik fel

  1 Felele Mózes és monda: De ők nem hisznek nekem s nem hallgatnak szavamra, sőt azt mondják: nem jelent meg neked az Úr.
  2 Az Úr pedig monda neki: Mi az a kezedben? S ő monda: Vessző.
  3 Vesd azt – úgymond – a földre. És veté azt a földre és lőn kígyóvá; és Mózes elfutamodék előle.
  4 Monda pedig az Úr Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet és fogd meg a farkát! És kinyújtá kezét és megragadá azt, és vesszővé lőn az ő kezében.
  5 Hogy elhiggyék, hogy megjelent neked az Úr, az ő atyáik Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákób Istene.
  6 És ismét monda neki az Úr: Nosza dugd kebledbe a kezed; és keblébe dugá kezét és kihúzá: íme az ő keze poklos vala, olyan mint a hó.
  7 És monda: Dugd vissza kebledbe a kezed: és visszadugá kezét keblébe és kivevé azt kebléből és íme ismét olyanná lőn mint teste.
  8 És ha úgy lenne, hogy nem hisznek neked és nem hallgatnak az első jel szavára, majd hisznek a második jel szavának.
  9 És ha úgy lenne, hogy ennek a két jelnek sem hisznek és nem hallgatnak szavadra: akkor meríts vizet a folyóvízből és öntsd a szárazra, és a víz, amit a folyóvízből merítettél, vérré lesz a szárazon.
  10 És monda Mózes az Úrnak: Kérlek, Uram, nem vagyok én ékesenszóló sem tegnaptól, sem tegnap előttől fogva, sem azóta, hogy szólottál a te szolgáddal; mert én nehéz ajkú és nehéz nyelvű vagyok.
  11 Az Úr pedig monda neki: Ki adott szájat az embernek? Avagy ki tesz némává vagy süketté, vagy látóvá vagy vakká? Nemde én, az Úr?
  12 Most hát eredj és én leszek a te száddal, és megtanítlak téged arra, amit beszélned kell.
  13 Ő pedig monda: Kérlek, Uram, csak küldd, akit küldeni akarsz.
  14 És felgerjede az Úr haragja Mózes ellen és monda: Nemde atyádfia neked a Lévi nemzetségből való Áron? Tudom, hogy ő ékesenszóló és íme ő ki is jő elődbe s mihelyt meglát, örvendezni fog az ő szívében.
  15 Beszélj azért vele, és add szájába a beszédeket, és én leszek a te száddal és az ő szájával és megtanítlak titeket arra, amit cselekedjetek.
  16 És ő beszél majd helyetted a néphez és ő lesz neked száj gyanánt, te pedig leszel neki Isten gyanánt.
  17 Ezt a vesszőt pedig vedd kezedbe, hogy véghez vidd vele ama jeleket.

Mózes visszatér Egyiptomba

  18 És méne Mózes és visszatére az ő ipához Jethróhoz és monda neki: Hadd menjek és térjek vissza az én atyámfiaihoz Egyiptomba, hogy meglássam, ha élnek-e még? És monda Jethró Mózesnek: Eredj el békességgel.
  19 Az Úr pedig monda Mózesnek Midiánban: Eredj, térj vissza Egyiptomba; mert meghaltak mindazok a férfiak, akik téged halálra kerestek vala.
  20 És felvevé Mózes az ő feleségét és az ő fiait és felülteté őket a szamárra és visszatére Egyiptom földére. Az Isten vesszejét pedig kezébe vevé Mózes.
  21 És monda az Úr Mózesnek: Mikor elindulsz, hogy visszatérj Egyiptomba, meglásd, hogy mindazokat a csodákat véghez vidd a fáraó előtt, melyeket kezedbe adtam; én pedig megkeményítem az ő szívét, és nem bocsátja el a népet.
  22 Ezt mondd azért a fáraónak: Így szólt az Úr: Elsőszülött fiam az Izrael.
  23 Ha azt mondom neked: Bocsásd el az én fiamat, hogy szolgáljon nekem és te vonakodol elbocsátani: íme én megölöm a te elsőszülött fiadat.
  24 És lőn az úton, egy szálláson, eleibe álla az Úr és meg akarja vala őt ölni.
  25 De Cippora egy éles követ veve és lemetszé az ő fiának előbőrét és lába elé veté mondván: Bizony, vérjegyesem vagy te nekem!
  26 És békét hagya neki. Akkor monda: Vérjegyes a körülmetélkedésért.
  27 Áronnak pedig monda az Úr: Eredj Mózes eleibe a pusztába! És elméne és találkozék vele az Isten hegyénél és megcsókolá őt.
  28 Mózes pedig elbeszélé Áronnak az Úr mindama szavait, melyekkel őt elküldötte vala és mindazokat a jeleket, melyeket reá bízott vala.
  29 És méne Mózes és Áron és egybegyűjték Izrael fiainak minden véneit.
  30 És elmondá Áron mindazokat a beszédeket, melyeket mondott vala az Úr Mózesnek és megcselekedé a jeleket a nép szemei előtt.
  31 És hitt a nép, és megértette, hogy meglátogatta az Úr Izrael fiait és megtekintette nyomorúságukat. És meghajták magukat és leborulának.