Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ez pedig a vétekért való áldozatnak törvénye; igen szentséges az.
2 Amely helyen megölik az egészen égőáldozatot, ott öljék meg a vétekért való áldozatot [is], és a vérét hintsék az oltárra körös-körül.
3 A kövérjét pedig áldozzák meg mind, a farkát is, és amely kövér a belet takarja.
4 A két veséjét és a rajtuk lévő kövérséget, amely a véknyaknál van, úgyszintén a májon lévő hártyát a vesékkel együtt szedje ki.
5 És füstölögtesse el azokat a pap az oltáron tűzáldozatul az Úrnak. Vétekért való áldozat ez.
6 A papok között minden férfiú eheti azt, szenthelyen egyék meg; igen szentséges az.
7 Amilyen a bűnért való áldozat, olyan a vétekért való áldozat is, egy törvényük van nekik. Azé a papé az, aki engesztelést szerez vele.
8 Ha a pap egészen égőáldozatot áldoz valakiért, az égőáldozat bőre, amelyet megáldoz, azé a papé legyen.
9 Minden ételáldozat is, amelyet kemencében sütnek és minden, amit rostélyon vagy serpenyőben készítenek, a papé legyen, aki azt áldozta.
10 Az olajjal elegyített és száraz ételáldozat is mind az Áron fiaié legyen közösen, egyiké úgy, mint a másiké.
11 Ez pedig a hálaáldozat törvénye, amelyet áldoznak az Úrnak.
12 Ha dicsőítésül áldozza azt valaki, a dicsőítés áldozatával együtt áldozzék olajjal elegyített kovásztalan lepényeket, és olajjal megkent kovásztalan pogácsákat, és lisztlángból gyúrt, olajjal elegyített lepényeket.
13 A lepényeken kívül kovászos kenyeret is vigyen áldozatául, dicsőítő hálaáldozatával együtt.
14 És mindezekből az áldozatokból áldozzék egyet-egyet az Úrnak felmutatott áldozatul; és legyen azé a papé, aki a hálaáldozatnak vérét elhinti.
15 És az ő dicsőítő hálaáldozatának húsát, az ő áldozásának napján egyék meg; ne hagyjon abból reggelig.
16 Hogyha fogadásból vagy szabadakaratból áldozza valaki az ő áldozatát, amely napon áldozza azt, azon a napon egyék meg az ő áldozatát; ami pedig megmarad abból, másnap egyék meg.
17 Ami pedig annak az áldozatnak húsából [tovább is] megmarad, harmadnapon tűzzel égettessék meg.
18 Mert ha az ő hálaadó áldozatának húsából harmadnapon eszik valaki, nem lesz az kedves; aki áldozta azt, annak nem számíttatik az az ő javára, sőt utálatos lesz; és valaki eszik abból, hordozza az ő vétségének terhét.
19 Azt a húst pedig, amely valami tisztátalanhoz ér, meg ne egyék, [hanem] tűzzel égessék meg. Ami különben a húst illeti, mindenki ehetik húst, aki tiszta;
20 De az, aki eszik a békeáldozatnak húsából, amely az Úré, noha az ő tisztátalansága rajta van, az ilyen ember gyomláltassék ki az ő népe közül.
21 Ha valaki akármi tisztátalanhoz ér, tisztátalan emberhez, vagy tisztátalan baromhoz, vagy akármihez, ami tisztátalan utálatosság, és eszik a hálaadó áldozatnak húsából, amely az Úré, gyomláltassék ki az az ember az ő népe közül.
22 Szóla ismét az Úr Mózesnek, mondván:
23 Szólj az Izrael fiainak, mondván: Az ökörnek, a báránynak és a kecskének semmi kövérjét meg ne egyétek.
24 A hullott állatnak kövérje, és a [vadtól] megszaggatottnak kövérje, akármi munkához felhasználható, de enni meg ne egyétek!
25 Mert akárki egyék is az aféle állatoknak kövérjéből, amelyekből tűzáldozatot visznek az Úrnak, az az ember, aki [ilyet] eszik, gyomláltassék ki az ő népe közül.
26 És semmi vért se egyetek meg bármely lakhelyeteken: se madárnak, se baromnak vérét.
27 Valaki megeszik valami féle vért, az az ember gyomláltassék ki az ő népe közül.
28 Szóla ismét az Úr Mózesnek és monda:
29 Szólj az Izrael fiainak, mondván: Aki hálaáldozattal áldozik az Úrnak, maga vigye az Úrnak az ő áldozatát az ő hálaáldozatából.
30 A maga keze vigye az Úrnak tűzáldozatát: a kövérjét a szegyével együtt vigye el, a szegyét [azért], hogy meglóbálják azt az Úr előtt.
31 A pap pedig füstölögtesse el azt a kövért az oltáron, a szegye pedig legyen Ároné és az ő fiaié.
32 A jobb lapockát is a papnak adjátok a hálaadó áldozatból, hogy azt felmutassa.
33 Aki Áron fiai közül a hálaáldozat vérét és kövérjét megáldozza, a jobb lapocka annak a része legyen.
34 Mert a meglóbált szegyet és a felmutatott lapockát elveszem Izrael fiaitól az ő hálaadó áldozataikból, és adom azokat Áron papnak és az ő fiainak, örökre kiszabott részül, az Izrael fiaitól.
35 Ez az Áron felkenetési része, és az ő fiainak felkenetési része az Úrnak tűzáldozataiból, a naptól fogva, amelyen előállítá őket, hogy papi szolgálatot tegyenek az Úrnak;
36 Amelyet parancsolt az Úr, hogy adják nekik az Izrael fiai, amely napon felkente őket, örökre kiszabott részül az ő nemzetségükben.
37 Ez az egészen égőáldozatnak, az ételáldozatnak, a bűnért és a vétekért való áldozatnak, a felavatási áldozatnak és a hálaáldozatnak törvénye,
38 Amelyet parancsolt az Úr Mózesnek a Sinai hegyen, amely napon parancsolta az Izrael fiainak a Sinai pusztában, hogy áldozzanak az Úrnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Júda öröksége: határok, városok, Káleb áldása és a be nem teljes engedelmesség Józsué 15 részletesen leírja Júda törzsének örökségét: határait délen, keleten, nyugaton és északon,
Káleb hite és Hebron öröksége: teljes szívvel követni az Urat Józsué 14-ben megkezdődik Kánaán földjének örökség szerinti kiosztása Eleázár pap, Józsué és a törzsek fejedelmei
Sok föld maradt még: az örökség kiosztása és a be nem vett területek Józsué 13-ban Józsué már idős, és az Úr kimondja: sok föld maradt