Zsolt 73:1 – 73:28

A kegyes ember megütközése és vigasztalódása a hitetlenek szerencséje miatt

  1 Aszáf zsoltára.; Bizony jó Izraelhez az Isten, azokhoz, akik tiszta szívűek.
  2 De én?! Már-már meghanyatlottak lábaim; és kis híjja, hogy lépteim el nem iszamodtak.
  3 Mert irigykedtem a kevélyekre, látván a gonoszok jó szerencséjét.
  4 Mert halálukig nincsenek kínjaik, és az ő erejük állandó.
  5 A halandók nyomorúságában nincs részük, és az emberekkel nem ostoroztatnak.
  6 Ezért nyakuknak ékessége kevélység, ruha gyanánt erőszak borítja őket.
  7 A kövérség miatt kinn ülnek az ő szemeik, elméjük gondolatai csaponganak.
  8 Gúnyolódnak és gonoszságot szólnak; elnyomásról beszélnek fennhéjázással.
  9 Az égre tátogatják szájukat, és nyelvük eljárja a földet.
  10 Azért fordul az ő népe ide, hogy tele [pohár] vizet szürcsölnek;
  11 És mondják: Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem?
  12 Íme, ezek gonoszok, és örök biztonságban vagyont gyűjtenek!
  13 Bizony hiába tartottam én tisztán szívemet, és mostam ártatlanságban kezeimet;
  14 Mert nyomorgattatom minden napon, és ostoroztatom minden reggel!
  15 Ha azt mondom: Ilyen módon szólok: Íme, a te fiaid nemzedékét árulom el.
  16 Gondolkodom, hogy ezt megérthessem; de nehéz dolog ez szemeimben.
  17 Mígnem bemenék az Isten szent helyébe: megértém azoknak sorsát.
  18 Bizony síkos földön helyezted el őket; pusztaságokra vetetted ki őket.
  19 Mind elpusztulnak egy szempillantásban! Elvesznek, elenyésznek a rettegéstől.
  20 Mint álmot, ha felserkenünk: te Uram, ha felserkensz, [úgy] veted meg képüket.
  21 Hogyha keseregne szívem, és háborognának veséim:
  22 Akkor balgatag és tudatlan volnék én, oktalan állat volnék te irántad.
  23 De én mindenkor veled vagyok, te fogod az én jobb kezemet.
  24 Tanácsoddal igazgatsz engem, és azután dicsőségbe fogadsz be engem.
  25 Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!
  26 Ha elfogyatkozik is testem és szívem: szívemnek kősziklája és az én örökségem te vagy, oh Isten, mindörökké!
  27 Mert íme, akik eltávoznak tőled, elvesznek; mind kiirtod azokat, akik elhajolnak tőled.
  28 De én? Isten közelsége oly igen jó nekem. Az Úr Istenben vetem reménységemet, hogy hirdessem minden te cselekedetedet.