Jób 9:1 – 9:35

Jób második védekezése: a Mindenhatóval senki nem perelhet

  1 Felele pedig Jób, és monda:
  2 Igaz, jól tudom, hogy így van; hogyan is lehetne igaz a halandó ember Istennél?
  3 Ha perelni akarna ő vele, ezer közül egy sem felelhetne meg neki.
  4 Bölcs szívű és hatalmas erejű: ki szegülhetne ellene, hogy épségben maradjon?
  5 Aki hegyeket mozdít tova, hogy észre se veszik, és megfordítja őket haragjában.
  6 Aki kirengeti helyéből a földet, úgy hogy oszlopai megrepedeznek.
  7 Aki szól a napnak és az fel nem kél, és bepecsételi a csillagokat.
  8 Aki egymaga feszítette ki az egeket, és a tenger hullámain tapos.
  9 Aki teremtette a göncölszekeret, a kaszás csillagot és a fiastyúkot és a délnek titkos tárait.
  10 Aki nagy dolgokat cselekszik megfoghatatlanul, és csodákat megszámlálhatatlanul.
  11 Íme, elvonul mellettem, de nem látom, átmegy előttem, de nem veszem észre.
  12 Íme, ha elragad [valamit], ki akadályozza meg; ki mondhatja neki: Mit cselekszel?
  13 Ha az Isten el nem fordítja az ő haragját, alatta meghajolnak Ráháb cinkosai is.
  14 Hogyan felelhetnék hát én meg ő neki, és lelhetnék vele szemben szavakat?
  15 Aki, ha szinte igazam volna, sem felelhetnék neki; kegyelemért könyörögnék ítélő bírámhoz.
  16 Ha segítségül hívnám és felelne is nekem, még sem hinném, hogy szavamat fülébe vevé;
  17 Aki forgószélben rohan meg engem, és ok nélkül megsokasítja sebeimet.
  18 Nem hagyna még lélekzetet se vennem, hanem keserűséggel lakatna jól.
  19 Ha erőre kerülne a dolog? Íme, ő igen erős; és ha ítéletre? Ki tűzne ki én nekem napot?
  20 Ha igaznak mondanám magamat, a szájam kárhoztatna engem; ha ártatlannak: bűnössé tenne engemet.
  21 Ártatlan vagyok, nem törődöm lelkemmel, utálom az életemet.
  22 Mindegy ez! Azért azt mondom: elveszít ő ártatlant és gonoszt!
  23 Ha ostorával hirtelen megöl, neveti a bűntelenek megpróbáltatását.
  24 A föld a gonosz kezébe adatik, aki az ő bíráinak arcát elfedezi. Nem így van? Kicsoda hát ő?
  25 Napjaim gyorsabbak valának a kengyelfutónál: elfutának, nem láttak semmi jót.
  26 Ellebbentek, mint a gyorsan járó hajók, miként zsákmányára csap a keselyű.
  27 Ha azt mondom: Nosza elfelejtem panaszomat, felhagyok haragoskodásommal és vidám leszek:
  28 Megborzadok az én mindenféle fájdalmamtól; tudom, hogy nem találsz bűntelennek engem.
  29 Rossz ember vagyok én! Minek fárasszam hát magamat hiába?
  30 Ha hóvízzel mosakodom is meg, ha szappannal mosom is meg kezeimet:
  31 Akkor is a posványba mártanál engem és az én ruháim is utálnának engem.
  32 Mert nem ember ő, mint én, hogy neki megfelelhetnék, [és] együtt pörbe állanánk.
  33 Nincs is közöttünk igazlátó, aki kezét közbe vethesse kettőnk között!
  34 Venné csak el rólam az ő vesszejét, és az ő rettentésével ne rettegtetne engem:
  35 Akkor szólanék és nem félnék tőle: mert nem így vagyok én magammal!