Zsolt 132:1 – 132:18

Isten ígéreteire hivatkozó könyörgés Dávid házáért

  1 Grádicsok éneke.; Emlékezzél meg, Uram, Dávid minden nyomorúságáról;
  2 Aki megesküdt az Úrnak, fogadást tőn a Jákób Istenének:
  3 Nem megyek be sátoros házamba, nem hágok fel háló-nyoszolyámba;
  4 Nem bocsátok álmot szemeimre s pilláimra szendert;
  5 Míg helyet nem találok az Úrnak, Jákób Istenének hajlékot!
  6 Íme, hallottunk róla Efratában; rátaláltunk Jaar térségein:
  7 Hadd menjünk be az ő hajlékaiba, boruljunk le lábainak zsámolyához!
  8 Indulj Uram, a te nyugvóhelyedre: te és a te hatalmadnak ládája!
  9 Papjaid öltözködjenek igazságba, kegyeltjeid pedig örvendezzenek!
  10 Dávidért, a te szolgádért, ne fordulj el felkented színétől!
  11 Hűséget esküdött az Úr Dávidnak, nem tér el attól: Ágyékod gyümölcsét ültetem székedbe;
  12 Ha megtartják fiaid szövetségemet és bizonyságomat, amelyekre megtanítom őket, fiaik is mindörökké székedben ülnek.
  13 Mert a Siont választotta ki az Úr, azt szerette meg magának lakhelyül:
  14 Ez lesz nyugovóhelyem örökre; itt lakozom, mert ezt szeretem;
  15 Eleséggel megáldom gazdagon, szegényeit jóltartom kenyérrel;
  16 Papjait meg felruházom szabadítással, és vígan örvendeznek kegyeltjei.
  17 Megnövesztem ott Dávidnak hatalmát, szövétneket szerzek az én felkentemnek.
  18 Ellenségeire szégyent borítok, rajta pedig koronája ragyog.