Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig a Témánból való Elifáz, és monda:
2 Az Istennek használ-e az ember? Sőt önmagának használ az okos!
3 Gyönyörűségére van-e az a Mindenhatónak, ha te igaz vagy; avagy nyereség-e, hogy feddhetetlenül jársz?
4 A te [isteni] félelmedért fedd-e téged, és [azért] perel-e veled?
5 Avagy nem sok-e a te gonoszságod, és nem véghetetlen-e a te hamisságod?
6 Hiszen zálogot vettél a te atyádfiától méltatlanul, és a szegényeket mezítelenekké tetted.
7 Az eltikkadtnak vizet sem adtál inni, és az éhezőtől megtagadtad a kenyeret.
8 Aki hatalmas volt, azé vala az ország, és aki nagytekintélyű volt, az lakik vala rajta.
9 Az özvegyeket üres kézzel bocsátottad el, és az árváknak karjai eltörettek.
10 Azért vett körül téged a veszedelem, és rettegtet téged hirtelen való rettegés;
11 Avagy a sötétség, hogy ne láthass, és a vizek árja, amely elborít!
12 Hát nem olyan magas-e Isten, mint az egek? És lásd, a csillagok is ott fent mily igen magasak!
13 És mégis azt mondod: Mit tud az Isten; megítélheti-e, ami a homály mögött van?
14 Sűrű felhők leplezik el őt és nem lát, és az ég körületén jár.
15 Az ősvilág ösvényét követed-e, amelyen az álnok emberek jártak;
16 Akik időnap előtt ragadtattak el, és alapjukat elmosta a víz?!
17 Akik azt mondják vala Istennek: Távozzál el tőlünk! És mit cselekedék velük a Mindenható?
18 Ő pedig megtöltötte házaikat jóval. De az istentelenek tanácsa távol legyen tőlem.
19 Látják ezt az igazak és örülnek rajta, az ártatlan pedig csúfolja őket:
20 Valósággal kigyomláltatott a mi ellenségünk, és az ő maradékukat tűz emészti meg!
21 Bízd csak azért magadat ő reá és légy békességben: ezekből jó származik reád.
22 Végy csak oktatást az ő szájából, és vésd szívedbe az ő beszédeit!
23 Ha megtérsz a Mindenhatóhoz, megépíttetel, és az álnokságot távol űzöd a te sátorodtól.
24 Vesd a porba a nemes ércet, és a patakok kavicsába az ofiri aranyat:
25 És akkor a Mindenható lesz a te nemes érced és a te ragyogó ezüstöd.
26 Bizony akkor a Mindenhatóban gyönyörködöl, és a te arcodat Istenhez emeled.
27 Hozzá könyörögsz és meghallgat téged, és lefizeted fogadásaidat.
28 Mihelyt valamit elgondolsz, sikerül az neked, és a te utaidon világosság fénylik.
29 Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt, és ő az alázatost megtartja.
30 Megszabadítja a nem ártatlant is, és pedig a te kezeidnek tisztaságáért szabadul meg az.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Látta ugyan Efraim a maga betegségét, Júda is a maga sebét, és Efraim Asszíriához folyamodott és küldött Járéb királyhoz; de az nem tud titeket meggyógyítani,
Azért búsul a föld és elerőtlenül minden, ami azon lakik, a mező vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek. Hós
Azután megtérnek Izrael fiai és keresik az Urat, az ő Istenüket, és Dávidot, az ő királyukat, és remegve folyamodnak az Úrhoz és az ő jóságához