1Sám 12:1 – 12:25

Sámuel a nép előtt tisztét leteszi

  1 És monda Sámuel az egész Izraelnek: Íme meghallgattam szavaitokat mindenben, valamit nekem mondottatok, és királyt választottam nektek.
  2 És most íme a király előttetek jár. Én pedig megvénhedtem és megőszültem, és az én fiaim íme ti köztetek vannak, és én is előttetek jártam ifjúságomtól fogva mind a mai napig.
  3 Itt vagyok, tegyetek bizonyságot ellenem az Úr előtt és az ő felkentje előtt: kinek vettem el az ökrét, és kinek vettem el a szamarát, és kit csaltam meg, kit sanyargattam, és kitől fogadtam el ajándékot, hogy amiatt szemet hunyjak? és visszaadom nektek.
  4 Ők pedig felelének: Nem csaltál meg minket, nem sanyargattál minket, és senkitől semmit el nem fogadtál.
  5 És ő monda nekik: Legyen bizonyság az Úr ti ellenetek, és bizonyság az ő felkentje ezen a napon, hogy semmit sem találtatok kezemben! Ők pedig mondának: Legyen bizonyságul.
  6 És monda Sámuel a népnek: [Igen], az Úr, aki rendelte Mózest és Áront, és aki kihozta atyáitokat Egyiptom földéről!
  7 Most azért álljatok elő, hadd perlekedjem veletek az Úr előtt az Úrnak minden jótéteményei felett, amelyeket cselekedett veletek és a ti atyáitokkal.
  8 Miután Jákób Egyiptomba ment vala, atyáitok az Úrhoz kiáltának, és az Úr elküldé Mózest és Áront, akik kihozták atyáitokat Egyiptomból, és letelepíték erre a helyre.
  9 De ők elfeledték az Urat, az ő Istenüket, azért adá őket Siserának, a Hásor serege vezérének kezébe, és a filiszteusok kezébe és Moáb királyának kezébe, és azok harcolának ellenük.
  10 Akkor kiáltának az Úrhoz, és mondák: Vétkeztünk, mert elhagytuk az Urat, és szolgáltunk a Baáloknak és Astarótnak; most azért szabadíts meg minket ellenségeinknek kezéből, hogy neked szolgáljunk.
  11 És elküldé az Úr Jerubbaált és Bédánt és Jeftét és Sámuelt, és megszabadíta titeket mindenfelől ellenségeitek kezéből, és biztonságban laktatok.
  12 Mikor pedig láttátok, hogy Náhás, az Ammon fiainak királya ellenetek jöve, azt mondátok nekem: Semmiképpen nem, hanem király uralkodjék felettünk, holott csak a ti Istenetek, az Úr a ti királyotok.
  13 Most azért, ímhol a király, akit választottatok, akit kértetek. Íme, az Úr királyt adott nektek.
  14 Hogyha az Urat félitek, és neki szolgáltok; szavára hallgattok és az Úr szája ellen engedetlenek nem lesztek; és mind ti, mind pedig a király, aki felettetek uralkodik, az Urat, a ti Isteneteket követitek: [megtartattok].
  15 Ha pedig az Úr szavára nem hallgattok, és az Úr szava ellen engedetlenek lesztek: az Úrnak keze ellenetek lesz, miként a ti atyáitok ellen.
  16 Most is azért álljatok meg, és lássátok meg azt a nagy dolgot, amelyet az Úr visz véghez szemeitek előtt.
  17 Avagy nem búzaaratás van-e most? Kiáltani fogok az Úrhoz, és ő mennydörgést és esőt ad, hogy megtudjátok és meglássátok, mily nagy a ti gonoszságtok, melyet cselekedtetek az Úr szemei előtt, mikor királyt kértetek magatoknak.
  18 Kiálta azért Sámuel az Úrhoz, és az Úr mennydörgést és esőt adott azon a napon. És az egész nép nagyon megrettene az Úrtól és Sámueltől.
  19 És monda az egész nép Sámuelnek: Könyörögj szolgáidért az Úrhoz, a te Istenedhez, hogy meg ne haljunk, mert minden bűneinket csak öregbítettük azzal a bűnnel, hogy királyt kértünk magunknak.
  20 És monda Sámuel a népnek: Ne féljetek! Ha már mind e gonoszságot véghez vittétek, most ne távozzatok el az Úrtól, hanem az Úrnak szolgáljatok teljes szívetekből.
  21 Ne térjetek el a hiábavalóságok után, amelyek nem használnak, meg sem szabadíthatnak, mert hiábavalóságok azok.
  22 Mert nem hagyja el az Úr az ő népét, az ő nagy nevéért; mert tetszett az Úrnak, hogy titeket a maga népévé válasszon.
  23 Sőt tőlem is távol legyen, hogy az Úr ellen vétkezzem és felhagyjak az értetek való könyörgéssel; hanem inkább tanítani foglak titeket a jó és igaz útra.
  24 Csak féljétek az Urat, és szolgáljatok neki hűségesen, teljes szívetekből; mert látjátok; mily nagy dolgot cselekedett veletek.
  25 Ha pedig folytonos rosszat cselekesztek: mind ti, mind királyotok elvesztek.