Jak 1:1 – 1:27

A megpróbáltatások áldása

  1 Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája, az elszórtan levő tizenkét nemzetségnek; üdvözletemet.
  2 Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek,
  3 Tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez.
  4 A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek minden fogyatkozás nélkül.
  5 Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja; és megadatik neki.
  6 De kérje hittel, semmit sem kételkedvén: mert aki kételkedik, hasonlatos a tenger habjához, amelyet a szél hajt és ide s tova hány.
  7 Mert ne vélje az ilyen ember, hogy kaphat valamit az Úrtól;
  8 A kétszívű, a minden útjában állhatatlan ember.
  9 Dicsekedjék pedig az alacsony [sorsú] atyafi az ő nagyságával;
  10 A gazdag pedig az ő alacsonyságával: mert elmúlik, mint a fűnek virága.
  11 Mert felkél a nap az ő hévségével, és megszárítja a füvet; és annak virága elhull, és ábrázatának kedvessége elvész: így hervad el a gazdag is az ő utaiban.
  12 Boldog ember az, aki a kísértésben kitart; mert minekutána megpróbáltatott, elveszi az életnek koronáját, amit az Úr ígért az őt szeretőknek.
  13 Senki se mondja, mikor kísértetik: Az Istentől kísértetem: mert az Isten gonoszsággal nem kísérthető, ő maga pedig senkit sem kísért.
  14 Hanem mindenki kísértetik, amikor vonja és édesgeti a tulajdon kívánsága.
  15 Azután a kívánság megfoganván, bűnt szül; a bűn pedig teljességre jutván halált nemz.
  16 Ne tévelyegjetek szeretett atyámfiai!
  17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék felülről való, és a világosságok Atyjától száll alá, akinél nincs változás, vagy változásnak árnyéka.
  18 Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk.
  19 Azért, szeretett atyámfiai, legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra.
  20 Mert ember haragja Isten igazságát nem munkálja.
  21 Elvetvén azért minden undokságot és a gonoszságnak sokaságát, szelídséggel fogadjátok a beoltott igét, amely megtarthatja a ti lelkeiteket.
  22 Az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat.
  23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát:
  24 Mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt.
  25 De aki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad amellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az boldog lesz az ő cselekedetében.
  26 Ha valaki istentisztelőnek látszik köztetek, de nem zabolázza meg nyelvét, sőt megcsalja a maga szívét, annak az istentisztelete hiábavaló.
  27 Tiszta és szeplő nélkül való istentisztelet az Isten és az Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő nyomorúságukban, [és] szeplő nélkül megtartani magát e világtól.