Zsolt 69:1 – 69:37
1 Az éneklőmesternek a sósannimra; Dávidé.
2 Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.
3 Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.
4 Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.
5 Többen vannak fejem hajszálainál, akik ok nélkül gyűlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törők, akik ellenségeim alap nélkül; amit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!
6 Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bűneim nyilván vannak te előtted:
7 Ne szégyenüljenek meg miattam, akik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, akik téged keresnek, oh Izraelnek Istene!
8 Mert te érted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orcámat.
9 Atyámfiai előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé.
10 Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.
11 Ha sírok és böjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.
12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nekik.
13 A kapuban ülők rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.
14 Én pedig neked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hűségeddel.
15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne süllyedjek; hadd szabaduljak meg gyűlölőimtől és a feneketlen vizekből;
16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!
17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;
18 És ne rejtsd el orcádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!
19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.
20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.
21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.
22 Sőt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban ecettel itatnak vala engem.
23 Legyen az ő asztalok előttük tőrré, és a bátorságosoknak hálóvá.
24 Setétüljenek meg az ő szemeik, hogy ne lássanak; és az ő derekukat tedd mindenkorra roskataggá.
25 Öntsd ki a te haragodat reájuk, és a te haragodnak búsulása érje utol őket.
26 Legyen az ő palotájuk puszta, és az ő hajlékukban ne legyen lakos;
27 Mert akit te megvertél, azt üldözik, és a tőled sújtottak fájdalmát szólják meg.
28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.
29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, és az igazak közé ne irattassanak.
30 Engem pedig, aki nyomorult és szenvedő vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!
31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.
32 És kedvesebb lesz az Úr előtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmű tuloknál.
33 Látják [ezt] majd a szenvedők és örülnek; ti Istent keresők, elevenedjék a ti szívetek!
34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az ő foglyait nem veti meg.
35 Dicsérjék őt az egek és a föld; a tengerek és ami csak mozog azokban!
36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.
37 És az ő szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, akik szeretik az ő nevét.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És íme nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszállván a mennyből, és oda menvén, elhengeríté a követ a sír szájáról, és reá üle arra.
Akkor látván Júdás, aki őt elárulá, hogy elítélték őt, megbánta dolgát, és visszavivé a harminc ezüst pénzt a főpapoknak és a véneknek, Máté 27:1 –
A kovásztalan kenyerek első napján pedig Jézushoz menének a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy megkészítsük neked ételedre a húsvéti bárányt? Máté 26:1 – 26:75 Utoljára