Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Miután ez a három ember megszűnt vala felelni Jóbnak, mivel ő igaz vala önmaga előtt:
2 Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, aki Búztól való vala, a Rám nemzetségéből. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.
3 De felgerjedt haragja az ő három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.
4 Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának ő nála.
5 De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az ő haragja.
6 És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.
7 Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcsességet az évek sokasága!
8 Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, ami értelmet ad neki!
9 Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.
10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!
11 Íme, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, amíg okoskodtatok, amíg szavakat keresgéltetek.
12 Igen ügyeltem reátok és íme, Jóbot egyikőtök sem cáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.
13 Ne mondjátok azt: Bölcsességre találtunk, Isten győzheti meg őt és nem ember!
14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát neki.
15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belőlük a szó.
16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.
17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!
18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levő lélek.
19 Íme, bensőm olyan, mint az [új] bor, amelynek nyílása nincsen; miként az új tömlők, [csaknem] szétszakad.
20 Szólok tehát, hogy levegőhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.
21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hízelkedem egy embernek sem;
22 Mert én hízelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtőm!
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Amikor az Úr ott is gondoskodik, ahol emberileg nincs tovább. Az 1Királyok 17. fejezete megmutatja, hogy amikor Isten ítélete eléri az istentelen rendszert, az Ő
Akháb felemelkedése és Izráel mélyülő romlása – 1Királyok 16 bibliai üzenete. Az 1Királyok 16. fejezete megmutatja, hogy Izráelben a trónutódlás, az erőszak és az ítélet
Asa reformja és a királyok szívének próbája – 1Királyok 15 bibliai üzenete. Az 1Királyok 15. fejezete Júda és Izráel királyain keresztül mutatja meg, hogy Isten