Máté 22:1 – 22:46

Példázat a királyi mennyegzőről

  1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nekik, mondván:
  2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, aki az ő fiának menyegzőt szerze.
  3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, akik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni.
  4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Íme, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hizlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre.
  5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe;
  6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket.
  7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté.
  8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók.
  9 Menjetek azért a keresztutakra, és akiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe.
  10 És kimenvén azok a szolgák az utakra, begyűjték mind akiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel.
  11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, akinek nem vala menyegzői ruhája.
  12 És monda neki: Barátom, mi módon jöttél ide, holott nincsen menyegzői ruhád? Az pedig hallgata.
  13 Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg a lábait és kezeit, és vigyétek és vessétek őt a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogcsikorgatás.
  14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak.
  15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe.
  16 És elküldék hozzá tanítványaikat a Heródes pártiakkal, akik ezt mondják vala: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és az Isten útját igazán tanítod, és nem törődöl senkivel, mert embereknek személyére nem nézel.
  17 Mondd meg azért nekünk, mit gondolsz: Szabad-e a császárnak adót fizetnünk, vagy nem?
  18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kísértgettek engem, képmutatók?
  19 Mutassátok nekem az adópénzt. Azok pedig oda vivének neki egy dénárt.
  20 És monda nekik: Kié ez a kép, és a felírás?
  21 Mondának neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg azért ami a császáré a császárnak; és ami az Istené, az Istennek.
  22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének.
  23 Ugyanazon a napon menének hozzá a szadduceusok, akik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt,
  24 Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támasszon magot testvérének.
  25 Vala pedig minálunk hét testvér: és az első feleséget vevén, meghala; és mivelhogy nem vala magzata, feleségét a testvérére hagyá;
  26 Hasonlóképpen a második is, a harmadik is, mind hetediglen.
  27 Legutoljára pedig az asszony is meghala.
  28 A feltámadáskor azért a hét közül melyiké lesz az asszony? Mert mindeniké vala.
  29 Jézus pedig felelvén, monda nekik: Tévelyegtek, mivelhogy nem ismeritek sem az írásokat, sem az Istennek hatalmát.
  30 Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az Isten angyalai a mennyben.
  31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, így szólván:
  32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene.
  33 És a sokaság ezt hallván, csodálkozék az ő tudományán.
  34 A farizeusok pedig, hallván, hogy a szadduceusokat elnémította vala, egybegyűlének;
  35 És megkérdé őt közülük egy törvénytudó, kísértvén őt, és mondván:
  36 Mester, melyik a nagy parancsolat a törvényben?
  37 Jézus pedig monda neki: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.
  38 Ez az első és nagy parancsolat.
  39 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat.
  40 E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.
  41 Mikor pedig a farizeusok összegyülekezének, kérdezé őket Jézus,
  42 Mondván: Miképpen vélekedtek ti a Krisztus felől? kinek a fia? Mondának neki: A Dávidé.
  43 Monda nekik: Miképpen hívja tehát őt Dávid lélekben Urának, ezt mondván:
  44 Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobb kezem felől, míglen vetem a te ellenségeidet a te lábaid alá zsámolyul.
  45 Ha tehát Dávid Urának hívja őt, mi módon fia?
  46 És senki egy szót sem felelhet vala neki; sem pedig nem meri vala őt e naptól fogva többé senki megkérdezni.