5Móz 29:1 – 29:29

A szövetség megújítása

  1 Ezek annak a szövetségnek igéi, amely felől megparancsolta az Úr Mózesnek, hogy kösse meg azt Izrael fiaival Moábnak földén, azon a szövetségen kívül, amelyet kötött vala velük a Hóreben.
  2 És előhívatá Mózes az egész Izraelt, és monda nekik: Ti láttátok mind azt, amit szemeitek előtt cselekedett az Úr Egyiptom földén a fáraóval és minden ő szolgájával, és egész földével:
  3 A nagy kísértéseket, amelyeket láttak a te szemeid, a jeleket és ama nagy csodákat.
  4 De nem adott az Úr nektek szívet, hogy [jól] értsetek, szemeket, hogy lássatok, és füleket, hogy halljatok, mind e mai napig.
  5 Mindamellett is vezérlettelek titeket a pusztában negyven esztendeig; nem koptak le a ti ruháitok rólatok, és a te sarud sem kopott le lábadról.
  6 Kenyeret nem ettetek, sem bort, sem részegítő italt nem ittatok, hogy megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, a ti Istenetek.
  7 És eljutottatok e helyre, és kijöve előnkbe Szíhon, Hesbonnak királya, és Óg, Básánnak királya, hogy megütközzenek velünk, de megvertük őket.
  8 És elvettük az ő földjüket, és odaadtuk örökségül a rubenitáknak, gáditáknak és a Manassé-törzs felének.
  9 Tartsátok meg azért e szövetségnek igéit, és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekesztek.
  10 Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izraelnek minden férfia;
  11 A ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmerítőid is;
  12 Hogy szövetségre lépj[etek] az Úrral, a ti Istenetekkel, és pedig az ő esküjével [erősített kötésre], amelyet ma köt meg veled az Úr, a te Istened;
  13 Hogy az ő népévé emeljen ma téged, ő pedig legyen neked Istened, amiképpen szólott neked, és amiképpen megesküdt a te atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak.
  14 És nem csak ti veletek kötöm én e szövetséges, és ez esküvéses kötést,
  15 Hanem azzal, aki itt van velünk, [és] itt áll e mai napon az Úr előtt, a mi Istenünk előtt, és azzal is, aki nincsen e mai napon itt velünk.
  16 (Mert ti tudjátok miképpen laktunk Egyiptomnak földén, és miképpen jöttünk által a nemzetek között, akiken általjöttetek.
  17 És láttátok az ő undokságaikat és bálványaikat: fát és követ, ezüstöt és aranyat, amelyek náluk vannak.)
  18 Vajha ne lenne közöttetek férfi vagy asszony, nemzetség vagy törzs, akinek szíve elforduljon e napon az Úrtól, a mi Istenünktől, hogy elmenjen és szolgáljon e nemzetek isteneinek; vajha ne lenne köztetek méreg- és ürömtermő gyökér!
  19 És ha lesz, aki hallja ez esküvéses kötésnek igéit, és boldognak állítja magát az ő szívében, ezt mondván: Békességem lesz nekem, ha a szívem gondolata szerint járok is, (hogy a részeg és a szomjas együtt vesszenek):
  20 Nem akar majd az Úr annak megbocsátani, sőt felgerjed akkor az Úrnak haragja és búsulása az ilyen ember ellen, és rászáll arra minden átok, amely meg van írva e könyvben, és eltörli az Úr annak nevét az ég alól.
  21 És kiválasztja azt az Úr veszedelemre, Izraelnek minden törzse közül, a szövetségnek minden átka szerint, amelyek meg vannak írva e törvénykönyvben.
  22 És ezt fogja mondani a következő nemzedék, a ti fiaitok, akik ti utánatok támadnak, és az idegen, aki messze földről jön el, ha látni fogják e földnek csapásait és nyomorúságait, amelyekkel megnyomorította azt az Úr:
  23 Kénkő és só égette ki egész földjét, be sem vethető, semmit nem terem, és semmi fű sem nevekedik rajta; olyan, mint Szodomának, Gomorának, Ádmának és Ceboimnak elsüllyesztett helye, amelyeket elsüllyesztett az Úr haragjában és búsulásában.
  24 Azt fogják majd kérdezni mind a nemzetek: Miért cselekedett az Úr így ezzel a földdel? Micsoda nagy felgerjedése ez a haragnak?
  25 És ezt mondják majd: Azért, mert elhagyták az Úrnak, az ő atyáik Istenének szövetségét, amelyet akkor kötött velük, amikor kihozta őket Egyiptom földéről;
  26 És elmentek, és szolgáltak idegen isteneket, és imádták azokat; [olyan] isteneket, akiket nem ismertek volt és nem adott nekik [az Isten].
  27 És felgerjedett az Úrnak haragja e föld ellen, hogy reá hozza mindazt az átkot, amely meg van írva e könyvben.
  28 És kigyomlálta őket az Úr az ő földjükről haragjában, búsulásában és nagy indulatjában; és vetette őket más földre, amint mai nap [is] van.
  29 A titkok az Úréi, a mi Istenünkéi; a kinyilatkoztatott dolgok pedig a miénk és a mi fiainké mind örökké, hogy e törvénynek minden igéjét beteljesítsük.