
Hálaadás az Úr jelenlétében és szövetségi hűségében.
Hálaadás az Úr jelenlétében és szövetségi hűségében. Az 1Krónikák 16. fejezete azt mutatja be, hogy a szövetségláda végre a helyére kerül Dávid által készített sátorban,
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Felele pedig a Sukhból való Bildád, és monda:
2 Hatalom és fenség az övé, aki békességet szerez az ő magasságaiban.
3 Van-e száma az ő sereginek, és kire nem kél fel az ő világossága?
4 Hogy-hogy lehetne igaz a halandó Isten előtt, hogyan lehetne tiszta, aki asszonytól született?
5 Nézd a holdat, az sem ragyogó, még a csillagok sem tiszták az ő szemei előtt.
6 Mennyivel kevésbé a halandó, aki féreg, és az embernek fia, aki hernyó.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!

Hálaadás az Úr jelenlétében és szövetségi hűségében. Az 1Krónikák 16. fejezete azt mutatja be, hogy a szövetségláda végre a helyére kerül Dávid által készített sátorban,

Az Úr jelenlétét az Ő rendje szerint kell hordozni. Az 1Krónikák 15. fejezete az előző kudarc után mutatja be Dávid helyreigazított közeledését az Úr ládájához.

Győzelem akkor jön, amikor az Úr vezet. Az 1Krónikák 14. fejezete megmutatja, hogy Dávid királyságát nem emberi ügyesség vagy politikai szerencse szilárdította meg, hanem maga