Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Efraim szólott volt, rettegés: naggyá lett Izraelben, de vétkezett a Baállal, és meghalt.
2 Most is többítik bűneiket és csinálnak maguknak öntött képeket az ő ezüstjükből, bálványokat az ő eszük szerint. Képfaragók csinálmánya mindaz! Róluk mondják: Emberek, akik áldoznak, borjúkat csókolnak!
3 Azért olyanná lesznek, mint a reggeli felhő és mint a harmat, amely korán eltűnik; mint a szérűről elsodort polyva és mint a kéménynek füstje.
4 Pedig én vagyok az Úr, a te Istened Egyiptom földétől fogva. Nem ismerhetsz más Istent kívülem, és rajtam kívül nincs [más] szabadító!
5 Én ismertelek téged a pusztában, az eltikkadt földön.
6 Amint legeltek: elteltek; elteltek és szívük felfuvalkodék: azért hát elfelejtkezének rólam.
7 De olyan is leszek hozzájuk, mint az oroszlán; mint a párduc, úgy leselkedem az úton.
8 Rájuk rohanok, mint a [kölykétől] megfosztott medve, és széttépem szívük borítóját, és felfalom ott őket, mint egy nőstény oroszlán. A mezei vad szaggatja szét őket!
9 Romlásodra lett Izrael, hogy ellenem [törekedtél], a te segítőd ellen.
10 Hol van hát a te királyod, hol van, hogy megoltalmazzon minden városodban? És bíráid, akik felől ezt mondád: Adj nekem királyt és fejedelmeket!
11 Adtam neked királyt haragomban, és elvettem az én búsulásomban!
12 Egybe van kötve Efraim álnoksága; eltéve az ő bűne!
13 A szülőasszony kínjai lepik meg őt; oktalan fiú ő, mert a kellő időben nem jő ki anyjának méhéből.
14 Megváltom őket a Seol hatalmából! Megmentem őket a haláltól! Hol van a te veszedelmed oh halál?! Hol van a te romlásod oh Seol?! Megbánás elrejtetett én előlem.
15 Mert bár a testvérek közt ő a legvirágzóbb: feljő a keleti szél, az Úr szele támad fel a pusztából; kiszárad kútfeje, elapad forrása: az rabolja ki minden drága kincseinek tárházát.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És hozzájárulván, bekötözé annak sebeit, olajat és bort töltvén azokba; és azt felhelyezvén az ő tulajdon barmára, vivé a vendégfogadó házhoz, és gondját viselé neki.
És lőn, mikor azok eltávoztak ő tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk: csináljunk azért három hajlékot, egyet neked, Mózesnek is egyet, és
Amelyik pedig a jó földbe esett, ezek azok, akik a hallott igét tiszta és jó szívvel megtartják, és gyümölcsöt teremnek béketűréssel. Luk 8:1 – 8:56