Ézs 44:1 – 44:28

A kegyelem lelkének kitöltése

  1 És most hallgass Jákób, én szolgám, és Izrael, akit én elválasztottam.
  2 Így szól az Úr, teremtőd és alkotód anyád méhétől fogva, aki megsegít: Ne félj, én szolgám Jákób, és te igaz nép, akit elválasztottam!
  3 Mert vizet öntök a szomjúhozóra, és folyóvizeket a szárazra; kiöntöm lelkemet a te magodra, és áldásomat a te csemetéidre.
  4 És nevekednek mint fű között, és mint a fűzfák vizek folyásinál.
  5 Ez azt mondja: én az Úré vagyok, amaz Jákób nevét emlegeti, és a másik önkezével írja: az Úré vagyok, és hízelegve Izrael nevét említi.
  6 Így szól az Úr, Izraelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kívül nincsen Isten.
  7 És ki hirdetett hozzám hasonlóan? jelentse meg és hozza azt elém, mióta e világ népét teremtém; és jelentsék meg a közeli és távoli jövőt.
  8 Ne féljetek és ne rettegjetek! Hát nem mondtam-e meg és nem jelentém előre? Ti vagytok tanúim! Hát van-e rajtam kívül Isten? Nincs kőszál, nem tudok!
  9 A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenceik mit sem használnak, és tanúik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek.
  10 Ki alkotott istent, és bálványt [ki] öntött? amely semmit sem használ!
  11 Íme, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek maguk is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!
  12 A kovács fejszét [készít], és munkálkodik a szénnél, és alakítja azt pöröllyel, és munkálja azt erős karjával, és megéhezik és ereje nincsen, és vizet sem iszik és elfárad.
  13 Az ács mérőzsinórt von, és lefesti azt íróvesszővel, és meggyalulja azt, a cirkalommal alakítja, és csinálja azt férfiú formájára, ember ékességére, hogy házában lakjék.
  14 Cédrusfát vág magának, tölgy- és cserfát hoz, és válogat az erdő fáiban, fenyőt plántál, amelyet az eső fölnevel.
  15 Azokból az ember tüzet gerjeszt, vesz belőlük és melegszik, meggyújtja és kenyeret süt; sőt istent is csinál abból és imádja, bálványt készít és előtte leborul;
  16 Felét tűzben megégeti, felénél húst eszik: pecsenyét süt és megelégszik, és aztán melengeti magát és szól: Bezzeg melegem van, tűznél valék!
  17 Maradékából istent készít, bálványát; leborulva imádja azt és könyörög hozzá, és így szól: Szabadíts meg, mert te vagy istenem!
  18 Nem tudnak és nem értenek, mert bekenvék szemeik és nem látnak, és szívük nem eszmél.
  19 És nem veszi eszébe, nincs ismerete és értelme, hogy mondaná: Felét tűzben megégetém és kenyeret sütöttem annak szenénél, sütöttem húst és megettem; és maradékából utálatosságot csináljak-e, és leboruljak a fa-gally előtt?
  20 Ki hamuban gyönyörködik, megcsalt szíve vezette félre azt, hogy meg ne szabadítsa lelkét és ezt mondja: Hát nem hazugság van-e jobb kezemben?
  21 Oh emlékezzél meg Jákób ezekről és Izrael, mert az én szolgám vagy te, én alkottalak téged, én szolgám vagy, Izrael! nem feledlek el.
  22 Eltöröltem álnokságaidat, mint felleget, és mint felhőt bűneidet; térj én hozzám, mert megváltottalak.
  23 Örüljetek egek, mert az Úr végbe vitte, kiáltsatok földnek mélységei, ujjongva énekeljetek hegyek, erdő és benne minden fa; mert megváltá az Úr Jákóbot, és Izraelben megdicsőíti magát.
  24 Így szól az Úr, megváltód és alkotód anyád méhétől fogva: Én vagyok az Úr, aki mindent cselekszem, aki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól;
  25 Ki a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi.
  26 Aki szolgája beszédét beteljesíti, és véghez viszi követei tanácsát, aki így szól Jeruzsálemnek: Lakjanak benne! és Júda városainak: Megépíttessenek! és romjait felállatom!
  27 Ki ezt mondja a mélységnek: Száradj ki! és kiapasztom folyóvizeidet!
  28 Ki Círusnak ezt mondja: Pásztorom! ki véghez viszi minden akaratomat, és ezt mondja Jeruzsálemnek: Megépíttessék! és a templomnak: Alapja vettessék!