Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Ezek után pedig megveré Dávid a filiszteusokat, és megalázá őket, és Gáth városát faluival együtt elvevé a filiszteusok kezéből.
2 A moábitákat is megveré; és a moábiták Dávidnak adófizető szolgái lettek.
3 Továbbá megveré Dávid Hámátban Hadadézert is, Sóbának királyát, mikor elindult vala, hogy az Eufrátesz folyóvízig vesse birodalmának határát.
4 Dávid pedig nyere ő tőle ezer szekeret és hétezer lovast és húszezer gyalogost; és minden szekeres lovaknak inait elvagdaltatá Dávid, és csak száz szekérbe valót tarta meg azokból.
5 És mikor eljövének Damaszkuszból a szíriabeliek, hogy megsegéllenék Hadadézert, a Sóba királyát: levága Dávid a szíriabeliek közül huszonkétezer férfit.
6 És rendele Dávid [tiszttartókat] Szíriában, ahol Damaszkusz van; és lettek a szíriabeliek Dávidnak adófizető szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment.
7 És vevé Dávid az arany pajzsokat, amelyeket a Hadadézer szolgái viselének, és vivé Jeruzsálembe.
8 És hoza Dávid Tibhátból és Kúnból, a Hadadézer városaiból igen sok rezet. Abból csinálá Salamon a réztengert, az oszlopokat és a rézedényeket.
9 Mikor meghallotta volna pedig Tóhu, a hamáthbeli király, hogy Dávid megverte Hadadézernek, a Sóba királyának egész hadát:
10 Küldé Dávid királyhoz az ő fiát, Hadorámot, hogy köszöntené őt és megáldaná, mivelhogy megharcolt vala Hadadézerrel és megverte vala őt; mert Tóhu is hadakozik Hadadézer ellen. És [külde Dávidnak] sok arany, ezüst és rézedényt,
11 És Dávid király ezeket is az Úrnak szentelé, az ezüsttel és az arannyal együtt, amelyet nyert vala minden pogányoktól, az edomitáktól, a moábitáktól, az Ammon fiaitól, a filiszteusoktól és amálekitáktól.
12 Abisai pedig, a Séruja fia, az edomiták közül a Sónak völgyében megvere tizennyolcezret.
13 És rendele Edomban [Dávid] tiszttartókat, és lettek az edombeliek mind Dávidnak szolgái. És megsegíté az Úr Dávidot mindenütt, amerre csak ment.
14 Így uralkodék Dávid az egész Izrael felett, és ítéletet és igazságot szolgáltat vala egész népének.
15 Joáb pedig, Séruja fia, a sereg elöljárója volt, Jósafát, az Ahilud fia pedig emlékíró.
16 Sádók, az Akhitub fia és Abimélek, az Abjátár fia, voltak a papok; Sausa az íródeák.
17 És Benája, a Jójada fia, a kereteusok és peleteusok elöljárója volt; a Dávid fiai pedig elsők a király mellett.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn, hogy amint felemésztette a földnek füvét, azt mondám: Uram, Isten! légy kegyelmes, kérlek! Hogyan állhasson meg Jákób, hiszen kicsiny?! Ámós 7:1 – 7:17
![2 Menjetek át Kalnéba, és nézzetek [szét]; onnan pedig menjetek a nagy Hamátba, és szálljatok le a filiszteusok Gáthjába; vajon jobbak-e azok, mint ezek az országok, és vajon szélesebb-e azoknak határa a ti határotoknál?](https://gyozedelmesgyulekezet.hu/wp-content/uploads/2024/08/EOG0250-300x300.jpg)
Akik a bort serlegekkel isszák, és szín-olajjal kenegetőznek, és nem búsulnak a József romlásán: Ámós 6:1 – 6:14 Fenyegetés Júda és Izráel előkelőinek fényűzése és
Gyűlöljétek a gonoszt és szeressétek a jót; állítsátok vissza a kapuban az igazságot; talán megkegyelmez az Úr, a Seregek Istene a József maradékinak. Ámós 5:1