Bír 6:1 – 6:40

Gedeon elhívatik a bíróságra

  1 És gonoszul cselekedének az Izrael fiai az Úrnak szemei előtt, azért adá őket az Úr a midiániták kezébe hét esztendeig.
  2 És hatalmat vőn a midiániták keze az Izraelen, és a midiánitáktól [való féltükben] készítették maguknak az Izrael fiai [azokat] a barlangokat, rejtekhelyeket és erősségeket, amelyek a hegységben vannak.
  3 Mert ha vetett Izrael, [mindjárt ott] termettek a midiániták, az amálekiták és a Napkeletnek fiai, és rájuk törtek.
  4 És táborba szálltak ellenük, és pusztították a földnek termését egész addig, amerre Gázába járnak, és nem hagytak élésre valót Izraelben, sem juhot, sem ökröt, sem szamarat.
  5 Mert barmaikkal és sátoraikkal vonultak föl; csapatosan jöttek, mint a sáskák, úgy hogy sem nekik maguknak, sem tevéiknek nem volt száma, és ellepték a földet, hogy elpusztítsák azt.
  6 Mikor azért igen megnyomorodott az Izrael a midiániták miatt, az Úrhoz kiáltának az Izrael fiai.
  7 Mikor pedig kiáltottak vala az Izrael fiai az Úrhoz Midián miatt:
  8 Prófétát külde az Úr az Izrael fiaihoz, és monda nekik: Azt mondja az Úr, Izrael Istene: Én vezettelek fel titeket Egyiptomból, és hoztalak ki titeket a szolgálatnak házából,
  9 És én mentettelek meg benneteket az egyiptombeliek kezéből, és minden nyomorgatóitoknak kezükből, akiket kiűztem előletek, és nektek adtam az ő földjüket.
  10 És mondék nektek: Én, az Úr, vagyok a ti Istenetek; ne féljétek az emoreusok isteneit, kiknek földén laktok; de ti nem hallgattatok az én szómra.
  11 És eljöve az Úrnak angyala, és leüle ama cserfa alatt, amely Ofrában van, amely az Abiézer nemzetségéből való Joásé vala, és az ő fia Gedeon éppen búzát csépelt a pajtában, hogy megmentse a midiániták orcája elől.
  12 Ekkor megjelenék neki az Úrnak angyala, és monda neki: Az Úr veled, erős férfiú!
  13 Gedeon pedig monda neki: Kérlek uram, ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez? és hol vannak minden ő csoda dolgai, amelyekről beszéltek nekünk atyáink, mondván: Nem az Úr hozott-e fel minket Egyiptomból?! Most pedig elhagyott minket az Úr, és adott a midiániták kezébe.
  14 És az Úr hozzá fordula, és monda: Menj el ezzel a te erőddel, és megszabadítod Izraelt Midián kezéből. Nemde, én küldelek téged?
  15 És monda neki: Kérlek uram, miképpen szabadítsam én meg Izraelt? Íme az én nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én vagyok a legkisebb atyámnak házában.
  16 És monda neki az Úr: Én leszek veled, és megvered Midiánt, mint egy embert.
  17 Ő pedig monda neki: Ha kegyelmet találtam a te szemeid előtt, kérlek, adj nekem valamely jelt, hogy te szólasz én velem.
  18 El ne menj kérlek innen, míg vissza nem jövök hozzád, és ki nem hozom az én áldozatomat, és le nem teszem elődbe. Az pedig monda: Én itt leszek, míg visszatérsz.
  19 Gedeon pedig elméne, és elkészíte egy kecskegödölyét és egy efa lisztből kovásztalan pogácsákat, [és] betevé a húst egy kosárba, és a [hús] levét fazékba, és kivivé hozzá a cserfa alá, és felajánlá neki.
  20 És monda neki az Isten angyala: Vegyed a húst és a kovásztalan kenyereket, és rakd erre a kősziklára, és a hús levét öntsd rá. És úgy cselekedék.
  21 Ekkor kinyújtá az Úrnak angyala pálcájának végét, mely kezében vala, és megérinté a húst, és a kovásztalan kenyeret; és tűz jött ki a kősziklából, és megemészté a húst és a kovásztalan kenyereket. Az Úrnak angyala pedig eltűnt az ő szemei elől.
  22 Látván pedig Gedeon, hogy az Úrnak angyala volt az, monda Gedeon: Jaj nekem Uram, Istenem! mert az Úrnak angyalát láttam színről színre!
  23 És monda neki az Úr: Békesség neked! ne félj, nem halsz meg!
  24 És építe ott Gedeon oltárt az Úrnak, és nevezé azt Jehova-Salomnak [(azaz: az Úr a béke]), mely mind e mai napig megvan az Abiézer nemzetségének [városában], Ofrában.
  25 És lőn ugyanazon éjjel, hogy monda az Úr neki: Végy egy tulkot atyádnak ökrei közül, és egy másik tulkot, amely hét éves, és rontsd le a Baál oltárát, amely a te atyádé és a berket, amely amellett van, vágd ki.
  26 És építs oltárt az Úrnak, a te Istenednek, ennek a megerősített helynek tetején alkalmas helyen, és vedd a második tulkot, és áldozd meg égőáldozatul a berek fájával, amelyet kivágsz.
  27 Ekkor Gedeon tíz férfiút vőn [maga mellé] az ő szolgái közül, és akképpen cselekedék, amint megmondotta vala neki az Úr. De [miután] félt atyjának háznépétől és a városnak férfiaitól ezt nappal cselekedni, éjszaka tevé meg.
  28 Mikor aztán felkeltek reggel a városnak férfiai, íme [már] össze volt törve a Baál oltára, és levágva a mellette levő berek, és a második tulok égőáldozatul azon az oltáron, amely építteték.
  29 És mondának egyik a másikának: Ki cselekedte ezt? És [mikor] utána kérdezősködtek és tudakozódtak, azt mondották: Gedeon, a Joás fia cselekedte ezt a dolgot.
  30 Akkor mondának a városnak férfiai Joásnak: Add ki fiadat, meg kell halnia, mert lerontotta a Baál oltárát és mert kivágta a berket, amely mellette volt.
  31 Joás pedig monda mindazoknak, akik körülötte állának: Baálért pereltek ti? Avagy ti oltalmazzátok-e őtet? Valaki perel őérette, ölettessék meg reggelig. Ha isten ő, hát pereljen ő maga, hogy oltára lerontatott!
  32 És azon a napon elnevezték őt Jerubbaálnak, mondván: Pereljen ő vele Baál, mert lerontotta az ő oltárát.
  33 És mikor az egész Midián és Amálek és a Napkeletiek egybegyűlének, és általkeltek [a Jordánon], és tábort jártak a Jezréel völgyében:
  34 Az Úrnak lelke megszállotta Gedeont, és megfúván a harsonákat, egybehívá az Abiézer [házát], hogy őt kövesse.
  35 És követeket külde egész Manasséba, és egybegyűle az is ő utána; és követeket külde Aserbe és Zebulonba és Nafthaliba, és feljövének eleikbe.
  36 És monda Gedeon az Istennek: Ha [csakugyan] az én kezem által akarod megszabadítani Izraelt, amiképpen mondottad,
  37 Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izraelt, amint mondottad.
  38 És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet.
  39 És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön.
  40 És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.