Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
2 Hogy a vezérek vezettek Izraelben,; Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
3 Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek!; Én, én az Úrnak éneket mondok,; Dicséretet zengek az Úrnak, az Izrael Istenének.
4 Uram, mikor Szeirből kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejéről:; Megrendült a föld, csepegett az ég,; A fellegek is víztől áradának.
5 A hegyek megrendültek az Úrnak orcája előtt,; Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izrael Istenének színe előtt.
6 Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban,; Jáhel idejében pihentek az utak,; És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
7 Megszűntek a kerítetlen helyek Izraelben, megszűntek végképpen,; Mígnem én Debora felkelék,; Felkelék Izrael anyjaként.
8 Új isteneket ha választott [a nép],; Mindjárt [kigyúlt] a harc a kapuk előtt;; De pajzs, és dárda avagy láttatott-e; A negyvenezreknél az Izrael között?
9 Szívem azoké, kik parancsolnak Izraelben,; Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
10 Kik ültök fehér szamarakon,; Kik ültök a szőnyegeken; És akik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
11 Az íjászok szavával a vízmerítők között,; Ott beszéljék az Úrnak igazságát,; Az ő faluihoz való igazságit Izraelben.; Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
12 Kelj fel, kelj fel Debora!; Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket!; Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
13 Akkor lejött a hősök maradéka;; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
14 Efraimból, kiknek gyökere Amálekben,; Utánad Benjámin, a te néped közé;; Mákirból jöttek le vezérek,; És Zebulonból, kik a vezéri pálcát tartják.
15 És Issakhár fejedelmei Deborával,; És mint Issakhár, úgy Bárák; A völgybe rohan követőivel.; [Csak] a Rúben patakjainál; Vannak nagy elhatározások.
16 Miért [maradtál] ülve a hodályban?; Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?!; Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
17 Gileád a Jordánon túl pihen.; Hát Dán miért időzik hajóinál?; Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
18 [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkű nép,; És Nafthali, a mezőség magaslatain!
19 Királyok jöttek, harcoltanak;; Akkor harcoltak a Kanaán királyai; Taanaknál, Megiddó vizénél;; [De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
20 Az égből harcoltak,; A csillagok az ő helyükből vívtak Siserával!
21 A Kison patakja seprette el őket;; Az ős patak, a Kison patakja!; Végy erőt én lelkem!
22 Akkor csattogtak a lovak körmei; A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
23 Átkozzátok Mérozt – mond az Úr követje, -; Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére,; Az Úrnak segélyére vitézei közé.
24 De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel,; A Keneus Héber felesége,; A sátorban [lakó] nők felett legyen áldott!
25 [Az] vizet kért, ő tejet adott,; Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
26 Balját a szegre,; Jobbját pedig a munkások pörölyére nyújtotta,; És ütötte Siserát, szétzúzta fejét,; És összetörte, általfúrta halántékát,
27 Lábainál leroskadt, elesett, feküdt,; Lábai között leroskadt, elesett;; Ahol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
28 Kinézett az ablakon, és jajgatott; Siserának anyja a rostélyzat mögül:; „Miért késik megjőni szekere?; Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
29 Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak neki;; Ő egyre csak azok szavait ismételgeti:
30 „Vajon nem zsákmányra találtak-e, s mostan osztozkodnak?; Egy-két leányt minden férfiúnak;; A festett kelmék zsákmányát Siserának;; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket,; Egy színes kendőt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
31 Így vesszenek el minden te ellenségeid, Uram!; De akik téged szeretnek, tündököljenek mint a kelő nap az ő erejében!; És megnyugovék a föld negyven esztendeig.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek vala le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. Márk 3:1
És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és
És ő odamenvén, fölemelé azt, annak kezét fogván; és elhagyá azt a hideglelés azonnal, és szolgál vala nekik. Márk 1:1 – 1:45 Jézus Krisztus Keresztelő