Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
A természet elrejtett dolgait kikutathatja az ember, Isten bölcsessége kikutathatatlan; az ahhoz vezető út az istenfélelem
1 Bizony az ezüstnek bányája van, és helye az aranynak, ahol tisztítják.
2 A vasat a földből hozzák elő, a követ pedig érccé olvasztják.
3 Határt vet [az ember] a sötétségnek, és átkutatja egészen és végig a homálynak és a halál árnyékának kövét.
4 Aknát tör távol a lakóktól: mintha lábukról is megfelejtkeznének, alámerülnek és lebegnek emberektől messze.
5 Van föld, amelyből kenyér terem, alant pedig fel van forgatva, mintegy tűz által;
6 Köveiben zafír található, göröngyeiben arany van.
7 Van ösvény, amelyet nem ismer a sas, sem a sólyom szeme nem látja azt.
8 Nem tudják azt büszke vadak, az oroszlán sem lépked azon.
9 Ráveti kezét [az ember] a kovakőre, a hegyeket tövükből kiforgatja.
10 A sziklákban tárnákat hasít, és minden drága dolgot meglát a szeme.
11 Elköti a folyók szivárgását, az elrejtett dolgot pedig világosságra hozza.
12 De a bölcsesség hol található, és az értelemnek hol van a helye?
13 Halandó a hozzá vivő utat nem ismeri, az élők földén az nem található.
14 A mélység azt mondja: Nincsen az bennem; a tenger azt mondja: én nálam sincsen.
15 Színaranyért meg nem szerezhető, ára ezüsttel meg nem fizethető.
16 Nem mérhető össze Ofir aranyával, nem drága oniksszal, sem zafírral.
17 Nem ér fel vele az arany és gyémánt, aranyedényekért be nem cserélhető.
18 Korall és kristály említni sem való; a bölcsesség ára drágább a gyöngyöknél.
19 Nem ér fel vele Kúsnak topáza, színarannyal sem mérhető össze.
20 A bölcsesség honnan jő tehát, és hol van helye az értelemnek?
21 Rejtve van az minden élő szemei előtt, az ég madarai elől is fedve van.
22 A pokol és halál azt mondják: [Csak] hírét hallottuk füleinkkel!
23 Isten tudja annak útját, ő ismeri annak helyét.
24 Mert ő ellát a föld határira, ő lát mindent az ég alatt.
25 Mikor a szélnek súlyt szerzett, és a vizeket mértékre vette;
26 Mikor az esőnek határt szabott, és mennydörgő villámoknak utat:
27 Akkor látta és kijelentette azt, megalapította és meg is vizsgálta azt.
28 Az embernek pedig mondá: Íme az Úrnak félelme: az a bölcsesség, és az értelem: a gonosztól való eltávozás.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És lőn azok közül a napok közül egyen, mikor ő a népet tanítá a templomban, és az evangéliumot hirdeté, előállának a főpapok és az írástudók
Mikor pedig immár közelgete az Olajfák hegyének lejtőjéhez, a tanítványok egész sokasága örvendezve kezdé dicsérni az Istent fennszóval mindazokért a csodákért, amelyeket láttak; Luk 19:1
Jézus ezeket hallván, monda neki: Még egy fogyatkozás van benned: Add el mindenedet, amid van, és oszd el a szegényeknek, és kincsed lesz mennyországban; és