
És megmondaték nekik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi
És megmondaték nekik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek
Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 Kiálts csak! Van-e, aki felelne neked? A szentek közül melyikhez fordulsz?
2 Mert a bolondot bosszúság öli meg, az együgyűt pedig buzgóság veszti el.
3 Láttam, hogy egy bolond gyökerezni kezdett, de nagy hamar megátkoztam szép hajlékát.
4 Fiai messze estek a szabadulástól: a kapuban megrontatnak, mert nincs, aki kimentse őket.
5 Amit learatnak neki, az éhező eszi meg, a töviskerítésből is elviszi azt, kincseiket tőrvetők nyelik el.
6 Mert nem porból támad a veszedelem s nem földből sarjad a nyomorúság!
7 Hanem nyomorúságra születik az ember, amint felfelé szállnak a parázs szikrái.
8 Azért én a Mindenhatóhoz folyamodnám, az Istenre bíznám ügyemet.
9 Aki nagy, végére mehetetlen dolgokat művel, és csodákat, amiknek száma nincsen.
10 Aki esőt ad a földnek színére, és a mezőkre vizet bocsát.
11 Hogy az alázatosokat felmagasztalja, és a gyászolókat szabadulással vidámítsa.
12 Aki semmivé teszi a csalárdok gondolatait, hogy szándékukat kezeik véghez ne vihessék.
13 Aki megfogja a bölcseket az ő csalárdságukban, és a hamisak tanácsát hiábavalóvá teszi.
14 Nappal sötétségre bukkannak, és délben is tapogatva járnak, mint éjszaka.
15 Aki megszabadítja a fegyvertől, az ő szájuktól, és az erősnek kezéből a szegényt;
16 Hogy legyen reménysége a szegénynek, és a hamisság befogja az ő száját.
17 Íme, boldog ember az, akit Isten megdorgál; azért a Mindenhatónak büntetését meg ne utáljad!
18 Mert ő megsebez, de be is kötöz, összezúz, de kezei meg is gyógyítanak.
19 Hat bajodból megszabadít, és a hetedikben sem illet a veszedelem téged.
20 Az éhínségben megment téged a haláltól, és a háborúban a fegyveres kezektől.
21 A nyelvek ostora elől rejtve leszel, és nem kell félned, hogy a pusztulás rád következik.
22 A pusztulást és drágaságot neveted, és a fenevadaktól sem félsz.
23 Mert a mezőn való kövekkel is frigyed lesz, és a mezei vad is békességben lesz veled.
24 Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.
25 Majd megtudod, hogy a te magod megszaporodik, és a te sarjadékod, mint a mezőn a fű.
26 Érett korban térsz a koporsóba, amint a maga idején takaríttatik be a learatott gabona.
27 Íme ezt kutattuk mi ki, így van ez. Hallgass erre, jegyezd meg magadnak.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
És megmondaték nekik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek
És mikor felnyitotta a hetedik pecsétet, lőn nagy csendesség a mennyben, mintegy fél óráig. Jel 8:1 – 8:13 A hetedik pecsét felbontása 1 És mikor
Az angyalok pedig mindnyájan a királyi szék, a Vének és a négy lelkes állat körül állnak vala, és a királyi szék előtt arccal leborulának, és