Mennyei Atyánk örök igaz megmásíthatatlan tiszta Igéi a mi Urunk Jézus Krisztusa által.
1 És monda Bálám Báláknak: Építs itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
2 És úgy cselekedék Bálák amiképpen mondotta vala Bálám. És áldozék Bálák és Bálám mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
3 És monda Bálám Báláknak: Állj meg a te égőáldozatod mellett, én pedig elmegyek; talán előmbe jő az Úr nekem, és amit mutat majd nekem, megjelentem neked. Elméne azért egy kopasz oromra.
4 És elébe méne Isten Bálámnak, és monda neki [Bálám]: A hét oltárt elrendeztem, és áldoztam mindenik oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
5 Az Úr pedig igét ada Bálámnak szájába, és monda neki: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
6 És visszatére ő hozzá, és íme áll vala az ő égőáldozata mellett; ő maga és Moábnak minden fejedelme.
7 És elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Szíriából hozatott engem Bálák, Moábnak királya kelet hegyeiről, [mondván]: Jöjj, átkozd meg nekem Jákóbot, és jöjj, szidalmazd meg Izraelt;
8 Mit átkozzam azt, akit Isten nem átkoz, és mit szidalmazzam azt, akit az Úr nem szidalmaz?
9 Mert sziklák tetejéről nézem őt, és halmokról tekintem őt; íme oly nép, amely maga fog lakni, és nem számláltatik a nemzetek közé.
10 Ki számlálhatja meg a Jákób porát, és Izrael negyedrészének számát? Haljon meg az én lelkem az igazak halálával, és legyen az én utolsó napom, mint az övé!
11 És monda Bálák Bálámnak: Mit cselekeszel én velem? Hogy megátkozzad ellenségeimet, azért hoztalak téged, és íme igen megáldád őket.
12 Ez pedig felele és monda: Avagy nem arra kell-e vigyáznom, hogy azt szóljam, amit az Úr adott az én számba?
13 Monda azután neki Bálák: Kérlek, jöjj velem más helyre, honnét meglássad őt, de csak valamely részét látod annak, és őt mindenestől nem látod, és átkozd meg őt onnét nekem.
14 És vivé őt az őrállók helyére, a Piszga tetejére, és építe hét oltárt, és áldozék egy-egy tulkot és egy-egy kost mindenik oltáron.
15 És monda Báláknak: Állj meg itt a te égőáldozatod mellett, én pedig elébe megyek amoda.
16 Elébe méne azért az Úr Bálámnak, és igét ada az ő szájába, és monda: Térj vissza Bálákhoz, és így szólj.
17 Méne azért ő hozzá, és íme ő áll vala az ő égőáldozata mellett, és Moáb fejedelmei is ő vele. És monda neki Bálák: Mit szóla az Úr?
18 Akkor elkezdé az ő példázó beszédét, és monda: Kelj fel Bálák, és halljad; figyelj reám Cippórnak fia!
19 Nem ember az Isten, hogy hazudjék és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy azt ne teljesítené?
20 Íme [parancsolatot] vettem, hogy áldjak; ha ő áld, én azt meg nem fordíthatom.
21 Nem vett észre Jákóbban hamisságot, és nem látott gonoszságot Izraelben. Az Úr, az ő Istene van ő vele; és királynak szóló rivalgás hangzik őbenne.
22 Isten hozta ki őket Egyiptomból, az ő ereje mint a vad bivalyé.
23 Mert nem fog varázslás Jákóbon, sem jövendőmondás Izraelen. Idején adatik tudtára Jákóbnak és Izraelnek: mit művelt Isten!
24 Íme e nép felkél mint nőstény oroszlán, és feltámad mint hím oroszlán; nem nyugszik, míg prédát nem eszik, és elejtettek vérét nem issza.
25 Akkor monda Bálák Bálámnak: Se ne átkozzad, se ne áldjad őt.
26 Felele pedig Bálám, és monda Báláknak: Avagy nem szólottam volt-e neked, mondván: Valamit mond nekem az Úr, azt művelem?
27 És monda Bálák Bálámnak: Jöjj, kérlek, elviszlek téged más helyre: talán tetszeni fog az Istennek, hogy megátkozzad onnét [e népet] én értem.
28 Elvivé azért Bálák Bálámot a Peór tetejére, amely a puszta felé néz.
29 És monda Bálám Báláknak: Építtess itt nekem hét oltárt, és készíts el ide nekem hét tulkot és hét kost.
30 Úgy cselekedék azért Bálák, amint mondotta volt Bálám, és áldozék minden oltáron egy-egy tulkot és egy-egy kost.
“Az a győzedelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” Tehát jól értsük meg: a világ fölött győzedelmeskedik a hit! A hitnek tehát igenis köze van a világhoz, és annak mindenféle problémájához. Nem olyan valami tehát a hit, ami a földi élettől és annak szükségeitől különválva, ettől nagy messzeségben lévő szellemi szférában él. Tehát nemcsak vasárnapi vagy templomi hit, amelyiknek semmi köze nincsen ahhoz, ami az embert napról napra, óráról órára foglalkoztatja. Persze, ilyen, földi élettől elszakadt hit is van, és az a baj, hogy a legtöbb ember különválasztja egymástól a hitéletét és az evilágban való életét. Azt tartja, hogy a hit csak a túlvilági ügyek elintézésénél szükséges, de amint földi kérdésekről, a mindennapi élet gondjairól-bajairól van szó: ide már nem hit kell, hanem meggondolás, értelem, ügyesség, ravaszság vagy pénz!
Ő pedig vette vala az öt kenyeret és a két halat, és az égre tekintvén, hálákat ada; és megszegé a kenyereket és adá tanítványainak, hogy
És Jézus azonnal megengedé nekik. A tisztátalan lelkek pedig kijövén, bemenének a disznókba; és a nyáj a meredekről a tengerbe rohana. Valának pedig mintegy kétezren;
Némely pedig a jó földbe esék; és ad vala nevekedő és bővölködő gyümölcsöt, és némely hoz vala harminc annyit, némely hatvan annyit, némely pedig száz